Válasz-út

Kedves Olvasónk!

Végére értünk a Jézust bemutató sorozatnak. Az a reménységünk, hogy miközben ezt a hat fejezetet elolvasta, feldolgozta, maga a feltámadott, élő Krisztus szólíthatta meg valahol a lelke legmélyén. És ha Jézus szól, Ő mindig választ vár. Öntől is.

Mit gondolt akkor Jézusról, amikor elkezdte olvasni ezt a kis sorozatot? Mennyiben befolyásolta akkor a mindennapjait az, amit Ő mondott? Miben változott ez az olvasottak nyomán?

Lehet, hogy Ön már korábban elindult a Jézus által mutatott keskeny úton. Küzdelmesen, de már Jézus szavára figyelve járja az életét. És ha megbotlik, elbukik, már tudja, kihez kell fordulnia, hogy újra bocsánatot, békességet nyerjen.

Lehet, hogy most ébredt Önben bizalom Jézus iránt, szeretne a szó valódi értelmében Krisztus-követővé, keresztyénné lenni, de nemigen tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá. Lehet, hogy már lát is bizonyos dolgokat, amelyeket el kellene kezdenie, vagy éppen abbahagynia, átalakítania életében. Lehet, hogy egy kiadós beszélgetésre vágyik, hogy kiöntse valakinek a szívét, és feltegye azt a sok-sok kérdést, ami foglalkoztatja.

Talán arra gondol: „Jó, jó, én mindezt tudom, ebben nőttem fel. Persze, mindez igaz, így tanultuk. Lehet, hogy nem vagyok ennyire buzgó (vagy túlbuzgó), de azért alapjában véve igyekszem eszerint élni.” És reménykedik, hogy Isten értékeli legalább az igyekezetet.

Az is lehet, hogy nem tud mozdulni onnan, ahol áll. Előre nem megy, hisz annyira ismeretlen az az út. Érzi, hogy eddigi élete, büszkesége, az a kép, amelyet önmagáról ismerőseiben és saját magában kialakított, alapjaiban rendülne meg ezen az úton. Szakítani kellene oly sok sötét dologgal, világosságra hozva őket. – De visszafele sem lehet menni! Hisz onnan jött, és azért, mert az nem volt jó. Vonzza az, amit Jézus mond. Amit eddig átélt, kapott, azt nem szeretné elveszíteni. Se előre, se hátra.

Végül megtörténhet, hogy végigolvasta ezeket a füzeteket, de most sem tudja vagy nem akarja rábízni az életét Jézus Krisztusra. Nem érintették mélyebben az olvasottak, vagy megmarad amellett a véleménye mellett, hogy Jézus egy nagy ember, egy nagy tanító. Esetleg a tanítványai által megszépített történetek hőse.

Akár így van, akár úgy, Jézus szava mindig mozdítani akar. Onnan, ahol van, előbbre. Sokszor nem is könnyű a lépés.

„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Mt 7, 13-14)

Három tanács, segítségképpen:

Ne feledje, hogy ha Jézus szavait olvassa, ha szavaiból valami megragadta gondolatait, érzéseit – amit remélünk –, akkor mindenképpen döntési helyzetbe került. Hogyan tovább? Vele vagy nélküle? Hallgat arra, amit megértett, kész a gondolkodását, élete érintett területeit hozzáigazítani ahhoz, amit a Szentírásban Jézus maga mondott el Önnek?

Szánjon időt a kérdésre, hisz élete alapvető dolgairól van szó! Nyugodtan, egy csendes helyen gondolja át eddigi gondolkodását, életének alapelveit, véleményét Jézusról, mindazt, amit olvasott, megértett! Nézzen szembe a felmerült kérdésekkel, kételyekkel! Gondolja át azt is, hogy a Biblia mércéje alapján hogyan értékeli életét, eddigi döntéseit? Próbálja meg végiggondolni, hogy melyek azok a konkrét lépések, döntések, amelyek a megértett igazságokból, alapelvekből következnek!

Végül arra biztatjuk, hogy bízzék Istenben! Szólítsa meg Őt, még ha távol is érzi magától, esetleg nem is igazán biztos még abban sem, hogy Ő létezik! Mondja el Neki gondolatait, kérdéseit, kételyeit, vágyait, elhatározását! Kérheti Őt, hogy fogadja el Önt is, megköszönheti Neki, amit Jézus Önért is elvégzett. Megköszönheti Neki, hogy szereti Önt és terelgette az életét születése óta.

Talán segítséget jelentenek az alábbi imádság gondolatai és szavai, hogy azután a saját szavaival könnyebben megszólíthassa Istent.

Uram, Istenem!

Köszönöm Neked, hogy most megszólíthatlak és elmondhatok Neked mindent őszintén. Köszönöm, hogy elmondtad ezeken a fejezeteken, de még inkább a Biblia szavain keresztül, hogy ki vagy Te, mennyire szeretsz, és mi mindent tettél értem.
Köszönöm Neked, Jézus Krisztus, hogy eljöttél, hogy közel jöttél hozzám is. Köszönöm, hogy emberré lettél és így biztos lehetek abban, hogy teljesen megértesz. Annyi mindent rontottam el, és annyi rossznak vagyok én magam az oka. Köszönöm, hogy elvállaltad az én bűneimet is, és vállaltad a halált és Isten büntetését! Köszönöm, hogy Nálad van bocsánat. Kérlek, hogy fogadj el engem is, hisz Te mindenkit elfogadtál, aki Hozzád jött. Szeretnék más úton elindulni Veled, mint amin eddig jártam, bár nem nagyon tudom, hogy miként és hogyan. Kérlek, Te mutasd meg a lépéseket. Te tudod, hogy kicsit idegen még nekem az a világ, ami a Te szavaidból árad. Egyszerre vonz és félek tőle. De annak szeretnék engedni, ami Feléd vonz. Kérlek, hogy légy a Mesterem, én pedig hadd legyek tanítványod. Légy a gyógyítója életemnek; annyi benne a beteg terület! Légy Szabadítóm, hisz sokszor teszek olyat, amit magam sem akarok. Annyiszor határoztam el és mégsem tudom nem csinálni, pedig tudom, hogy rossz. Légy Te az Úr az életemben! Nem akarok többé a „magam ura” lenni, hisz eddig sem voltam az valójában. Uraskodtam csak, de irányítani nem tudtam az életemet. Légy Te az, aki segítesz világosan látni saját életemben és a világ dolgaiban egyaránt.
Köszönöm, Istenem, hogy meghallgatsz Jézusért, hiszen megígérted!

Ámen!

És végül szeretnénk most ugyanúgy visszaadni a szót Önnek, ahogy azt Jézus tette például a Hegyi beszédben.

Mindaz, amit leírtunk, elmondtunk, s legfőképpen amit Isten elmondhatott Önnek ezeken a fejezeteken keresztül, válaszra vár. Hisz-e az Igének, hisz-e Jézusnak? Bízik-e Benne annyira, hogy elindul Vele egy új úton? Lehet, hogy már válaszolt; lehet, hogy most érlelődik Önben a válasz.

A feltámadásról szóló fejezet címe egy húsvét utáni történetet idéz. Az a tanítvány, aki ott, akkor találkozott a Feltámadottal, így kiáltott fel: „Én Uram és én Istenem!” Élete, hite alapja lett ez a felismerés, ez a hitvallás.

Ön hogy felel Jézusnak?

Segítség a Bibliából az átgondoláshoz

Olvassa el Lukács evangéliumából a 24,13-35 verseket és feleljen önmagának a következő kérdésekre:

• Mi jellemezte az Emmausba induló tanítványokat?
• Hogyan emlékeztek Jézusra (akit akkor még halottnak tudtak)?
• Hogyan kezd el Jézus segíteni rajtuk?
• Mit kellett eldöntenie a két tanítványnak, mikor Emmausba értek?
• Nem különös, hogy a „vendég” osztja az ételt? Az étkezésnél milyen szerepet töltött be ezek szerint Jézus?
• Személyes életünkben milyen szerepet szeretne Ő betölteni?
• Mi változott meg a két ember életében?