I/2.

„Egy ember, akit Jézusnak hívnak”

Az ókorban, a nagy Római Birodalom Júdea nevű tartományában, egy kis faluban született meg az az ember, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a világ történelmére. Ezt az embert Jézusnak hívták. Még ma is, halála után közel kétezer évvel az ő neve az egyik legismertebb név a világon, mégis viszonylag kevesen tudják, hogy ki volt Ő valójában, és mit adott az emberiségnek. Sorozatunk fő célja Jézus bemutatása.

A róla szóló legrészletesebb, legpontosabb és leghitelesebb történelmi dokumentumok Talán furcsának tűnik, hogy az Újszövetséget történelmi dokumentumként említjük. Épp ezért hadd álljon itt két idézet: F. F. Bruce, angol történész és teológus így ír egy könyvében: „…sokkal több okunk van az Újszövetség történeti okmányait hitelesnek tekinteni, mint a görög-római művelődés számos, ősi kéziratát.”
Josh McDowell „Több, mint ács” c. könyvében ezt írja: …az Újszövetség hitelességével kapcsolatban szinte zavarba ejtő az anyag bősége. …Ma több, mint kétezer az Újszövetség kéziratos másolatainak a száma. Az Iliász-nak, amely a kéziratok számát tekintve az Újszövetség után a második helyen áll, 634 másolata van. Sir Frederic Kenyon, a British Museum egykori igazgatója és főkönyvtárosa, akinél illetékesebb személy nem adhat szakvéleményt kéziratokkal kapcsolatban, a következőket írja: „az eredeti fogalmazvány és a legkorábbi fennmaradt bizonyíték időpontjai közötti intervallum tehát olyan kicsi, hogy gyakorlatilag elhanyagolható, és most már semmi kétség sem lehet afelől, hogy a Szentírást lényegében olyan formában ismerjük, ahogyan megírták. Az Újszövetség könyveinek mind a hitelessége, mind pedig az általános egysége véglegesen megalapozottnak tekinthető.” a Bibliában találhatók meg. Ezek az evangéliumok. Mi is ezeket a forrásokat használjuk Jézus bemutatása során.

Önnek könnyű vagy nehéz az Újszövetséget történelmi dokumentumként elfogadnia? Mit gondol, Jézus valóságos történelmi személy volt?

Ha riporterek olyan emberrel beszélgetnek, aki valamiben több, mint az átlagember, aki valami olyasmit ért el, olyasmit tud, amit senki más nem, igen gyakran felmerül a kérdés: Hogyan csinálta, hogyan csinálja? Miben más, mint a többiek? Mi a titka?
Kevés olyan emberrel találkoztam, aki – miután elolvasta az evangéliumokat – ne találta volna Jézust rokonszenvesnek. Vajon csak azért, mert „pozitív hősként” ábrázolják Őt az írások? A legtöbb embert vonzza az Ő személyisége. Még Isten létét tagadó emberek is elmondják:
Vallás? – Köszönöm, nem!
Jézus? – Ő igen!
Talán kicsit idealistának tartják, de elvetendőnek, rossznak semmiképp. Hogy csinálta? Miben más Ő, mint mi?

A történelmi dokumentumok alapos tanulmányozása közben felfedezhetjük, hogy Jézus egészen különleges, minden embertől eltérő belső természettel rendelkezett. Egész élete nagyon tiszta volt. Ellenségei a legszigorúbb erkölcsi törvényeket alkalmazva sem tudtak semmilyen vétket rábizonyítani. Az embereknek nem kellett félniük az Ő hátsó gondolatataitól, mert nem is voltak ilyenek. Többen az első hívó szóra szakítottak addigi életvitelükkel és követték Őt, annyira bíztak benne. Jézus soha nem félt és sohasem kapkodott. Cselekedeteit tökéletes rendezettség és pontosság jellemezte. Sokszor került váratlan helyzetekbe, de soha nem esett kétségbe. Tanítása örök érvényű igazságok gyűjteménye, melyeket megtartva a mai emberek is sokkal boldogabban élhetnének. Kimondott szavai mély ismeretről és bölcsességről tanúskodtak, mégis olyan egyszerűek voltak, hogy az írástudatlan emberek is megérthették azokat. Az Ő „tudománya” közel volt az emberekhez. Különleges képességekkel rendelkezett, amelyekkel nagyon sok embert segített ki a nyomorúságból. Vakokat, bénákat, leprásokat, elmebetegeket és egyéb betegségekben szenvedőket gyógyított meg.

Élete kétezer év távolságból is kitűnik kortársai közül, annyira más Ő. Nemhiába hívták így: MesterMester: Az ókorban (keleten szinte napjainkig) a mester olyan valakit jelentett, akit élete, bölcsessége alapján követendő példaként tekintettek. Oly annyira, hogy követni akarták a szó fizikai- és átvitt értelmében egyaránt. Tanítványává lettek. Olyanná válni, mint a Mester – ez a tanítvány életcélja. ember számára megoldhatatlan helyzeteket, problémákat és kérdéseket olyan magától értetődő természetességgel oldotta meg, hogy már kortársai is elcsodálkoztak rajta, – úgy, mint ahogy egy diák ámul professzora tudásán. Érdemes elolvasni azt a részt A történetet megtalálja a Lukács evangéliuma 20,20–47 részében. , amelyben több ravasz, fogós kérdést tesznek fel Jézusnak, hogy aztán megvádolhassák tanítása miatt. Jézus nyugalma, válaszainak meglepő egyszerűsége ma is csodálatba ejti az olvasót.

Egy fontos tulajdonságát külön ki kell emelnünk, ami teljesen egyedülálló volt az akkori világban. Feltétel nélkül szerette az embereket. Szerette a rómaiak által elnyomott népét, szerette annak megalkuvó vezetőit, szerette a népe által lenézett samáriaiakat Miután Izrael északi részét az asszírok elfoglalták (i.e. 722) és a nép nagy részét elhurcolták, helyükbe az asszír birodalom más területein élő népek települtek. Később utódaik keveredtek az ott maradt zsidókkal, ezek leszármazottai a samáriaiak. Kultúrájuk, vallásuk is kevert volt. A zsidók lenézték és megvetették őket., szerette azokat a vámszedőket Kik is valójában a vámszedők? A római tartományokban többnyire ottani lakosok hajtották be az adókat és vámokat. (Talán ma az adószedő kifejezést jobban értjük a bibliafordításokban megszokott vámszedőnél). Amolyan korabeli vállalkozók, akik a római államtól bérbe vették az adó- és vámszedés jogát. Általában gyűlölték őket, mert jóval többet szedtek be, mint amennyi a leadandó összeget és saját megélhetésüket fedezte. Ráadásul együttműködtek a megszálló hatalommal, így hazaárulónak számítottak. A zsidóknál ezt még tetézte, hogy szoros kapcsolatot kellett tartaniuk nem zsidókkal, és így nem tudták betartani a kultikus tisztasággal kapcsolatos törvényeket. A vámszedő szó egyet jelentett a bűnös fogalmával., akiket mindenki gyűlölt és árulónak tartott, szerette a férfiak által lebecsült asszonyokat és gyermekeket, szerette a nyomorultakat, a koldusokat, a szenvedőket.

Átélte-e már, hogy valaki feltétel nélkül szereti Önt? És azt, hogy valakinek az Ön iránti szeretete csak egy bizonyos határig, eseményig terjedt?

Jézus olyan szabadon, olyan őszintén és olyan természetes módon tudta kifejezni szeretetét, ahogyan soha senki azelőtt. Mi volt a titka az Ő szeretetének? Sok mindent el lehetne mondani erről, mégis három jellemzőt szeretnénk kiemelni:

Először is az Ő szeretete tiszta és önzetlen volt. Szeretete nem függött attól, hogy kapott-e érte anyagi vagy egyéb elismerést, dicsőséget, hálát, vagy viszontszeretetet. Csak adta azt, amire az emberek a legjobban ki voltak éhezve – ingyen.

Mint egy bővizű, tiszta forrás, amelyik még a legnagyobb szárazságban is ugyanazt az éltető vizet adja.

Másodszor Jézus szeretetét önmaga feláldozása jellemezte. Sokszor még fáradtságát, éhségét is tudatosan háttérbe szorítottaLásd pl. Máté evangéliuma 15,29-31 részében a tömeg tanítását vagy a János evangéliuma 4. fejezetében a samáriai asszonnyal való beszélgetést., mert a másik ember fontosabb volt neki.

Végül az Ő szeretete mindenkit elfogadott, a tisztességes emberektől kezdve az erkölcstelenség mélyén lévőkig. Ő nem azért jött, hogy elítélje, vagy lenézze az embereket, hanem azért, hogy szeresse őket. Sokan, miután Jézustól megkapták azt, ami a legjobban hiányzott nekik, gyökeresen szakítottak régi életükkel. Megértették, hogy olyan nagy kincset kaptak, amiért érdemes átalakítani addigi értékrendjüket. Vámszedőkből és paráznákból az önzetlen, elfogadó szeretet hatására erkölcsös, másokat szerető emberek lettek. Jézus szeretete csodát tett az életükkel.

Sok példát találhatunk erre az evangéliumokban. Ezek közül kiválasztottunk egyet. Vizsgáljuk meg most ezen a történeten keresztül Jézus jellemét! A történet Lukács evangéliumában található, a 19. rész első története.

¹Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. ²Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. ³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. ⁴Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. ⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” ⁶Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. ⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: „Bűnös embernél szállt meg.” ⁸Zákeus pedig előállt és ezt mondta az Úrnak. „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” ⁹Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. ¹⁰Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,1-10)

A történet első részében semmi meglepő dolgot nem tapasztalunk. Egy nagy tanító, egy szent ember átmegy Jerikón és sokan kíváncsiak rá. Zákeus is kíváncsi, de mivel alacsony, felmászik egy fára, hogy láthassa Jézust. A furcsa dolgok ezután kezdődnek. Jézus a nagy tömegben pont őt szólítja meg. Sohasem látta őt, mégis nevén nevezi. A fővámszedőt kéri meg, hogy gyorsan adjon neki szállást. Ő sietve és nagy örömmel ajánlja fel a házát. A tömeg nem érti, hogy Jézus miért pont egy ilyen népnyúzó gazember otthonát választja. Zúgolódni kezd ellene és Zákeus ellen. Zákeust ez nem zavarja. Jézus előtt kijelenti, hogy szakítani akar addigi életével és a megkárosítottaknak négyszeres kártérítést ígér. Jézus nyilvánosan mellé áll! Mi történik itt? Váratlan és különös Zákeus fordulata.

A történetet akkor érthetjük meg jobban, ha megpróbáljuk megfejteni Zákeus gondolkodását. Zákeus szerette a pénzt. Annyira szerette, hogy talán már nem is érzékelte a körülötte lévő embereket, mindenki csak adófizető volt. Lehet, hogy úgy gondolta: ha az embernek sok pénze van, mindent megkaphat érte, tiszteletet, elismerést, szeretetet is. Ehelyett megvetést és gyűlöletet kapott. A fővámszedői tisztség és a gazdagság mögött egy olyan embert láthatunk, akit a közösségből kizártak. Magányos, ezért mérhetetlenül szegény. Jézus nemcsak a nevét ismerte Zákeusnak, hanem a szívébe is belelátott. A tömeg csak a megvetett ember cselekedeteit látta. Jézus magát a megvetett embert, nyomorúságával, magányával és szeretet utáni szomjúságával együtt. Ő egyetlen mondattal ki tudta fejezni szeretetét. Mit jelenthetett Zákeus számára ez a mondat?

Gondoljuk csak meg, hogy ki volt ez a Zákeus. Fővámszedő volt, de ennek akkor a tömegben, még inkább egy fügefa tetején, nem volt jelentősége. Ott, akkor Jézust követte a tömeg. Jézusnak volt jelentősége, és annak, akit ő figyelmével kitüntetett, akihez beszélt, akit meggyógyított. Arra az emberre rövid időre ráirányult a tömeg figyelme is.
Ki volt tehát Zákeus ebben a helyzetben?! Még a termete is kisebb az átlagnál! Nem is látta a tömegtől Jézust, föl kellett másznia egy fára. Erkölcsileg sem érezhette a nép előtt magát nagynak, hiszen most a lelki, erkölcsi dolgok váltak fontosakká, nem a pénz.
Talán még azt sem remélhette, hogy Jézus észreveszi és rátekint. Ugyanakkor vágyott arra, hogy legalább ennyi megtörténjék. Azt olvashatjuk a történetben, hogy előre futott. Izgatottan figyelte Jézust, és mivel egy fa nem tud lépést tartani a menettel, ezért csak egy-két pillanat erejéig remélhetett valamit a szemének, és egy-két szót, amit a fáról meghallhatott. Valami viszont nagyon vonzotta őt, hiszen nem mászik akármiért fára egy ember, aki minden megvetés ellenére kiharcolta magának a pénzt, a fővámszedői tisztséget. Aki mindent a pénznek rendel alá, az nem foglalkozik olyan jelentéktelen dologgal, mint amilyen például az, hogy néhány pillanatig láthat egy nagy tanítót egy fa tetejéről. Ez gyerekekhez illik. Valamit kellett már hallania Jézusról, valami megérintette már őt, ezért futott és mászott a fára gyerek módjára.
El tudjuk képzelni, hogy ilyen körülmények között hogyan érintette őt ez a mondat: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!”?
Zákeus. Ez az ő neve volt. Ezt azok használták, akik személyesen ismerték. Jézus őt személyesen ismeri? Jézus már azelőtt ismeri őt, mielőtt ő ismerhetné Jézust? Az, aki felé titkon, valami megmagyarázhatatlan okból annyira vonzódott, azzal most egyszer csak kapcsolatba került? És mint ismerősét szólítja meg? El tudjuk képzelni Zákeus csodálkozását, és azt az örömet, amelyet elindított benne ez a megszólítás?!
Jézus vele lesz. Az, akitől egy pillantást is alig remélhetett, ma egész nap vele lesz! Bejön a házába, beszélgetni fognak. Nála alszik… Ó, mi mindent jelenthetett ez akkor Zákeusnak…!

Zákeus abban a percben sokkal többet kapott, mint amit egész életében remélt. Felismerte a Jézustól kapott szeretet értékét. És ez most már az övé! Most vált Jerikó leggazdagabb emberévé, pedig a pénzét elosztotta a szegények és a becsapottak között. Hogyan tudta Jézus ilyen gyökeresen megváltoztatni annak az embernek az életét, akit az évekig tartó kemény erkölcsi kritika nem tudott megváltoztatni? A titok nyitja az, hogy Jézus elfogadta őtSok szó esik ma az elfogadásról. Fogadjuk el a másikat, a másságot! Általában azt értik alatta: ne mondjunk semmit jónak vagy rossznak. Nincs „jó” és „rossz”, csak „más” van. Jézus elfogadása különbözött ettől. Ő sok esetben élesen utasította el egyesek cselekedeteit. Jézus annak ellenére szerette és fogadta el az embereket, amilyenek voltak. Az Ő szeretetétől változtak, mégpedig jó irányban változtak mindazok, akik nem utasították el ezt a szeretetet..

Zákeus olyan szeretetet kapott, amiért nem kellett semmit sem fizetnie, nem kellett megváltoznia, nem kellett hálálkodnia. Ajándékként kapta. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Jézus nem értett egyet az elkövetett gonoszságokkal, az addigi pénzközpontú értékrenddel, élettel. Mégsem azt fejezte ki, hogy ha megváltozol, akkor szeretni foglak, hanem azt, hogy szeretlek és a szeretetem meg fog változtatni. Nem olvassuk, hogy szemére hányta volna Zákeusnak azt, amit tett. A fővámszedő akart szakítani múltjával, miután Jézussal találkozott.

Azóta az emberiség nagy technikai és társadalmi fejlődésen ment keresztül. Környezetünk, életvitelünk, családi kapcsolataink, munkánk mind megváltozott. De az ember szíve ugyanaz maradt. Ugyanúgy megtalálható benne a szeretet utáni vágy, mint 2000 évvel ezelőtt. Ma is nagyon sokan a szeretet koldusai vagyunk. Cselekedeteink többségét az a vágyunk határozza meg, hogy elismerjenek, tiszteljenek, értékeljenek bennünket. Sokszor ezért viselkedünk úgy, hogy a társaság középpontjába kerüljünk, ezért építünk nagy házakat, ezért akarunk minél gazdagabbak, népszerűbbek, sikeresebbek lenni. De az elismerés vágya mögött valójában a szeretet utáni éhség áll. Hiába teszünk meg sok mindent, éhségünk mégsem csillapodik, mert a lelkünk nem kapja meg azt, amire igazán szüksége van.

Hányan szívtuk el az első cigarettát csak azért, hogy ne lógjunk ki a többiek közül? Vagy az alkohollal kerültünk mélyebb ismeretségbe csupán a társaság kedvéért? Hány fiatal megy bele előbb apróbb, majd egyre nagyobb „balhékba”, akár bűncselekményekbe is azért, hogy „ne lógjon ki”, „benne legyen a brancsban”, hogy elfogadják, értékeljék, szeressék őt a többiek! Hány fiatal lány dobja oda magát egy fiú karjaiba, hogy legalább egy valaki szeresse! De szeretetet nem kap! Hány csalódott ember kezdi el keresni egy másik nőben ill. férfiban azt, amit a házastársától nem kapott meg! S nagyon sokszor elveszti mindkettőt. Hány idős ember hagyja magát anyagilag kisemmizni, kifosztani önző családtagjaitól, hogy egy kis törődést, szeretetet kapjon cserébe! S marad az ember mégis éhesen.

Megtörtént-e már, hogy ráébredt: ezt most csak azért csináltam, mondtam, hogy szeressenek illetve jobban szeressenek? Egyébként (az „elveim” szerint) nem így viselkedtem volna.

Van-e megoldás? Jóllakhat-e valaha éhes lelkünk? Vajon találkozhatunk-e életünkben olyan emberrel, akiben Jézus természete van meg? Esetleg mi magunk a családunkban, vagy szűkebb környezetünkben szerethetjük-e a többieket úgy, mint Jézus? Az Ő lelke kitől kapott annyi szeretetet, amennyit adni tudott?

Mindezekre a kérdésekre szeretne válaszokat adni sorozatunk, de a legfőbb válaszadó maga Jézus. Zákeus életét is Ő tette boldoggá. Az Ő válaszait felfedezhetjük az evangéliumok olvasása közben.

Ha eddig nem tette volna, arra biztatjuk, hogy induljon el ezen a „felfedező úton”! Kezdje el olvasni pl. Lukács evangéliumát vagy valamelyik másik evangéliumot!