I/3. fejezet

„Ember még így soha nem beszélt”

Mi volt az, amiről Jézus beszélt? Mit tudott mondani, ami halászoktól kezdve tanult írástudókig minden rétegből vonzotta az embereket? Olyanok is hallgatták őt, akik nem voltak a szavak emberei. Hogyan tanította az embereket, és kicsoda ő valójában?
Kedves Olvasóm! Az úgynevezett „Hegyi beszéd”A Máté ev. 5-6-7 fejezetét nevezik általában Hegyi beszédnek. Erről a fejezet végi ismeretterjesztő részben bővebben is olvashat.-ből mi is megismerhetjük Jézus tanítását. Ebben egészen személyesen szólítja meg hallgatóit Jézus. Ezért én is bátorkodtam megőrizni ezt a személyességet. Kérem, úgy olvassa beszédét, mintha ott ülne az akkori hallgatóság között, és tudná, hogy Jézus Önhöz is szól minden szavával. Így Jézus arca körvonalazódik előttünk, és tudatosul bennünk, hogy ő személyes kapcsolatot kezdeményez ebben a beszédében, és erre vár választ. Én is úgy olvastam, mintha Önnel együtt ott ülnék.
E fejezet tehát nagyobbrészt maga a Hegyi beszéd, három részre osztva – hiszen igen gazdag a mondanivalója ahhoz, hogy egyhuzamban foglalkozzunk vele. Másrészt pedig személyes gondolataim személyesen Önnek arról, amit Jézus mond számunkra a Hegyi beszédben.
Nekem most az lett világos és jelentett nagy örömet, hogy Jézus megelőlegezett bizalommal tekint ránk, hallgatóira. Bízik abban, hogy hiszünk neki, hogy megértjük tanítását és élni fogunk vele.
A tanítványairólJézus korában a „tanítvány” mást, többet jelentett, mint ma. Bár ma sem pusztán az ismeretek gyarapítá­sára utal. Akkor még inkább így volt ez. A tanítvány együtt élt a mesterrel és igyekezett átvenni tudását, é­letszemléletét, életmódját. Olyan akart lenni, mint mestere. (ld. Lk 6,40 és az előző fejezet 2. lábjegyzetét) beszél a Hegyi beszédben. Nem általánosságban szól az „ideális tanítványról”, hanem az előtte ülőkre néz, őket szólítja meg, és mindezt nekik mondja. Az ott ülő tanítványok gondolkodása és tettei azonban nem tükrözték akkor azt, amiről beszélt. Sem a tizenkettő, sem a sokaság között nem találunk ilyet. Joggal fölmerülhetett bárkiben a kérdés: vajon rólam beszél? Rám vonatkozik az, amit éppen mond? Ilyen leszek egykor?
Gondoljunk Jézus egyik legáldottabb tanítványára, a későbbi Péter apostolra. Az evangéliumokat tovább olvasva láthatjuk, hogy Péter nem ilyen volt, és bátorsága sem volt mindehhez. De később már látjuk rajta azt, amit itt Jézus bemutat és Péternek a Bibliában található leveleibenPéter első és második levele. is azzal a lelkülettel találkozunk, amiről itt Jézus tanít.
A leghűségesebb tanítványok sem gondolhatták akkor, hogy mindez magától értetődően igaz rájuk nézve. Jézus mégis rájuk nézve mondta mondatait, nekik tette fel kérdéseit, őket szólította fel bizonyos tettekre, döntésekre, és a végén őket hozta egy kikerülhetetlen döntési helyzetbe.
Kedves Olvasóm! Úgy gondolom, hogy az Ön számára is az a legfontosabb kérdés a Hegyi beszéddel kapcsolatban, hogy ez Önnek szól-e, Önre vonatkozik-e, vagy másokról beszél?

Máté 5

¹„Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. ²Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:
³Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
⁴Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
⁵Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
⁶Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.
⁷Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.
⁹Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
¹¹Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Jézus beszéde kezdetén nyolcszor mondja: Boldogok… A kilencedik alkalommal pedig: Boldogok vagytok… Ezzel mintegy ünnepélyesen aláhúzza: vannak boldogok. Többszörösen megerősíti Önt is: vannak boldogok.
Jézus kiemel a csüggedésből és reményt ad. A lelkileg szegények, akik talán az Ön logikája szerint a legkevésbé lehetnek boldogok, legkevésbé érezhetik magukat boldognak: BOLDOGOKAz itt szereplő görög szó jelentése gazdagabb. Azt is jelenti: áldottak. Ez pedig már nem (csak) az érzelmi állapotra utal, hanem arra is, hogy Isten mit gondol felőlük.. A lelki szegények nem találták meg a boldogságot abban, amit ez a világ kínál. Kénytelenek belátni lelki nyomorúságukat és tehetetlenségüket. Nem érzik otthon magukat ebben a világban, de nem tudnak ebbe belenyugodni. „Sírnak”, „éhezik és szomjúhozzák az igazságot”. Jézus azt mondja: „Tiétek a mennyek országa.”
Általában úgy gondoljuk, hogy mindenféle szenvedés útját állja a boldogságnak, a szenvedés már maga a boldogtalanság. Jézus az igazságért szenvedőkről és az őérette szenvedőkről azt mondja: BOLDOGOK. Hétköznapjaink mentén ott bujkál a gondolat: mi lesz, ha valami szenvedés jön? Jézus az érte szenvedőknek azt mondja: „Örüljetek és ujjongjatok!” A mennyek országa a tiétek és nagy, bőséges jutalom.

¹³„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. ¹⁴Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. ¹⁵A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. ¹⁶Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

¹⁷Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. ¹⁸Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. ¹⁹Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. ²⁰Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.

²¹Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. ²²Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére. ²³Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. ²⁵Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. ²⁶Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.

²⁷Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! ²⁸Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. ²⁹Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. ³⁰Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára.

³¹Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ³²Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.

³³Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. ³⁴Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, ³⁵se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; ³⁶de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. ³⁷Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”

„Megmondatott a régieknek…”. A régiek viszont – egészen a mostaniakig – nem tudták ezt betartani. Mostanra már kiforgatták e szavak igazi értelmét, hogy ne kelljen nyíltan bevallaniuk kudarcukat. De Jézusnak határozott reménye van Önre nézve. Jézus úgy akarja Önt országába vinni, erkölcsileg olyan tisztán, hogy a legkisebb harag, rosszindulat se találtassék Önben.
Ön próbált már nem haragudni olyankor, amikor egyébként lett volna oka rá? Lehet, hogy rossz tapasztalatai vannak ezen a téren? Én próbáltam, és nagy kudarcokat éltem meg. Érdekes, hogy Jézus itt ezzel egyáltalán nem foglalkozik. Ugyanakkor teljes természetességgel beszél egy hihetetlenül magas erkölcsről, úgy, mint ami számunkra is lehetséges. Ez fölveti a kérdést: Ő tud ehhez egy utat?
A hűségben, igazmondásban mind-mind méltóságot akar a számunkra, hogy ne legyen szükségünk bizonygatásra, esküdözésre. Bátorít arra az erkölcsi igényességre, ami méltó a mennyek országához.

³⁸„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. ³⁹Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. ⁴⁰Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. ⁴¹Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. ⁴²Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.

⁴³Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. 44 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, ⁴⁵hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. ⁴⁶Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? ⁴⁷És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? ⁴⁸Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.”

Jézus egészen másként méri meg szívünk indítékait és emberi mivoltunk értékét, mint ahogyan mi szoktuk. Az ember gonosz természetének legkisebb gyümölcse is túl nagy ahhoz, hogy Isten szemet hunyjon felette, de a gonoszság által a legjobban tönkretett „ellenség” is túl értékes ember ahhoz, hogy Isten ne szeretné és minekünk is ne mondaná: úgy szeressétek, mint magatokat.
Jézus is gonosznak nevezi azt, aki erőszakos Önnel szemben. De hogyan tehetné meg Ön, hogy ne álljon ellene?! Szeresd ellenségeidet, áldjad őket, tegyél jót velük, imádkozzál értük, szabadon szeresd őket! – mondja Jézus.
Rokonszenves Önnek ez a magatartás, amelyre Jézus szólít bennünket? Nem meglepő, hogy ezt számunkra lehetségesnek tartja? Ő Atyja hatalmával és jóságával magyarázza ezt a lehetőségünket.
A mindenható Isten iránti mily nagy bizalomra bátorít minket Jézus! Pedig Isten személye rejtve van a számunkra, hogyan tudnánk hát egy gyermek bizalmával fordulni hozzá? Jézus úgy beszél Istenről, mint akit közvetlenül ismer. Már 12 évesen azzal a gyermeki bizalommal tartózkodott „Atyja házában”, amit csak az apa és fia közötti legközvetlenebb összetartozás enged meg(x)Lukács ev. 2,41-52..

Máté 6

¹„Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat menynyei Atyátoktól. ²Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. ³Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ⁴hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. ⁵Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. ⁶Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.

⁷Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. ⁸Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.

⁹Ti tehát így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

¹⁰jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;

¹¹mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

¹²és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

¹³és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

¹⁴Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. ¹⁵Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

¹⁶Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, ¹⁸hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”

Jézus úgy tekint ránk, hallgatóira, mint akik Isten gyermekei lehetünk. Ha Ön belegondol abba, hogy a mindenható Istennel olyan érett, tartalmas és meghitt kapcsolatban lehet, mint ahogyan egy jó apával a fia, akkor mindezt, amit Jézus a 6. fejezetben mond, bizonyára egészen logikusnak tartja. Pedig Jézus nem kevesebbről beszél, mint hogy az ő tanítványa egészen más, mint az Istent nem ismerő világ, és egészen más, mint a képmutató vallásosság emberei. Meglepő határozottsággal beszél erről, ami az egész Hegyi beszédnek talán a legfőbb mondanivalója. Többször hangsúlyozza: „Ne legyetek hozzájuk hasonlók…”.
Jézus végig a tanítványokhoz és a sokasághoz szól, ezért a legtöbb helyen többes szám második személyben beszél: „Ti vagytok,…”, „…azt mondom nektek…”. Tanítványait közösségben látja. Ennél a résznél viszont így szól: „Te amikor alamizsnát osztogatsz…”, „Te amikor imádkozol…”, „Te amikor böjtölsz…”. Gondoljon csak bele: egyedül csak az Atyától függeni, teljesen függetlenül mindenki más véleményétől!
Jézus életünk legbelső területéről beszél, arról a helyről, ahol a legalapvetőbb dolgok eldőlnek. Az Istennel való kapcsolattartás, önmagunk fegyelmezése mind ide tartozik. Ugyanígy az is, hogy javainkkal mások javát is szolgáljuk.
Vonzó az az Ön számára, hogy Jézus akkora önállóságot akar adni, amelyben egyedül Isten véleménye a döntő?

¹⁹„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, ²⁰hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. ²¹Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.

²²A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. ²³Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség! ²⁴Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

A legtöbb ember anyagi javakat gyűjt, vagy arról álmodik, hogy egyszer majd valóban gyűjteni fog. De addig is sokan inkább aggódnak. Jézus itt egyszerűen Ön elé tárja a földi és a mennyei kincs értékét, maradandóságát. Tudja, hogy Ön biztonságra vágyik és nem mulandóságra.
Az ember életcélja szabja meg azt, hogy mit tesz a hétköznapokban, s az úgy uralja az életünket, mintha gazdánk lenne. Amikor Jézus azt mondja: Nem szolgálhattok két Úrnak, arra gondol, hogy nem rendelkezhet Önnel Isten is és a MammonMammon: a fényűzés és a gazdagság arám neve, egyben megszemélyesítése. A bibliaversben szereplő „szolgálhat” kifejezés az eredeti görög szövegben a rabszolga szolgálatát jelző szó. A rabszolgának pedig csak egyetlen ura lehet. is. Nem annyira tiltás ez, mint józan figyelmeztetés: mindenki kénytelen eldönteni, hogy melyik életcélt választja. Jézus feltételezi, hogy Ön is a maradandót tartja értéknek, és ennek megfelelően érvel. Bízik hallgatójában, abban, hogy az az Istennek átadott életet választja.

²⁵„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? ²⁶Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? ²⁷Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? ²⁸Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, ²⁹de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ³⁰Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? ³¹Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? ³²Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. ³³De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

Talán az egész részben sehol sem beszél Jézus olyan kedvesen, olyan közvetlenül, olyan nyitott szívvel, mint amikor az aggodalmaskodásról akar lebeszélni minket. Nem beszél az aggodalmaskodás súlyos következményeiről. Arról sem, hogy milyen bántó ez a magatartás Istenre nézve. Bár szava parancs a tanítványai számára, mégis szinte kérlel: „nézzétek a madarakat, a virágokat.” A teremtő Isten örömét fejezi ki, mint szívbeli kincsét osztja meg velünk. Azt az örömet, amelyet alkotásai jelentenek a számára. Szinte érezni a felindulást Jézus szívében: „De mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.” Szenvedélyes mondat ez, a Teremtő jótállásával.
A megélhetés problémája sokszor teljesen betölt bennünket. Jézus nem legyint szükségleteinkre, de számára a mennyei Atya iránti bizalom oly természetes, mint a lélegzés. Így Önnek is ezt mondja: nem kell aggódnia emiatt! Hiszen mindez ráadás! Több az élet ennél és mennyei Atyánk Önnek sokkal többet akar adni!

Máté 7

¹„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! ²Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. ³Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? 4 Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. 5 Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.

⁶Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.

⁷Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. ⁸Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. ⁹Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, ¹⁰vagy ha halat kér, kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”

Jézus úgy buzdít bennünket, mint akik hittünk neki. Nemcsak egyetértettünk vele, hanem kell is nekünk mindaz, amiről beszélt. Akkor viszont minden igyekezetünket vessük be, hogy a miénk legyen!
Kedves Olvasóm! Imádkozott-e már életében őszintén, saját szavaival? Tapasztalta-e már, hogy valaki hallja imádságát? Ha nem, akkor hadd bátorítsam nagy szeretettel: kezdje el, akár most!
Egy ateista fiatalember, aki még a „Miatyánk”-ot sem tudta, amikor a Hegyi beszédet olvasta, hinni kezdett Jézusnak. Arra gondolt, hogy kipróbálja és úgy imádkozza a Jézus által tanított imádságot, mintha valóban mennyei Atyjához szólna. Kicsit játékosan, mintegy beleképzelve magát ebbe a kapcsolatba. Nem gondolta egészen komolyan. Egyedül volt a szobában, és elkezdte mondani az imádságot. Amikor az imádság felénél tartott, megérintette a bizonyosság: „Valaki hallgatja, amit mondok”. Meglepődve és nagy örömmel vette észre, hogy valamiféle kapcsolat született. Utána rögtön elölről kezdte, hogy újra átélhesse ezt, de rájött, hogy nem automatával áll szemben.

¹²„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.

¹³Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. 14 Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”

Szoros kapu? Mire gondol itt Jézus? Mi van odaát? Szavaiból az tűnik ki, hogy ott van az „élet”. Ami itt van, az a „halál”?! Hiszen felszólít: menjetek át! Hogyan lehet átmenni? Szoros kapu és kevesen találják meg. Én hogyan találok rá?
Önben nem ébresztettek ilyen kérdéseket Jézus szavai? Az 5. fejezetben erről szeretnénk bővebben írni.

¹⁵„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? ¹⁷Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ¹⁹Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.

²¹ Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. ²² Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? ²³ És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”

Azokról beszél Jézus, akik látszólag hittek neki, lelkesedtek érte. Valójában azonban hazugnak bélyegezték őt a szívükben (hisz mégsem cselekedték, amit mondott).
Jézus a személyes ismeretséget hiányolja náluk. Gonosztevőknek nevezi őket. Az ítélet megfellebbezhetetlen, nem mondhatják: „Mi akartuk ugyan, de nem bírtuk teljesíteni”. Ha feltételezzük, hogy Jézus igazságosan ítél azon a napon, akkor erre csak egy magyarázat van. Ezek az emberek nem akarták cselekedni Isten akaratát. Ha akarták volna, Isten bizonyára maga segített volna nekik abban, hogy teljesíteni tudják elhatározásukat.
Jézus keményen szól hozzájuk: távozzatok…! De ez nekünk szóló szeretetteljes figyelmeztetés és biztatás. Ő azt akarja, hogy ismerősünk legyen „azon a napon” a bíró. Ismerni akar bennünket, mint akik készek voltunk cselekedni mennyei Atyánk akaratát.
Ha személyes életünkre nézve belegondolunk abba, hogy mindanynyiunk örök sorsa tőle függ, akkor egy pillanatra megsejtjük, milyen elképesztő teljhatalommal beszél Jézus. Akkori hallgatóit is ez döbbentette meg: „a sokaság álmélkodottAz itt „álmélkodtak”-kal fordított görög szó jelentheti még a következőket is: (el)ámul, csodálkozik, egészen lenyűgöz, magával ragad, megdöbben, sodrából kihoz. tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van”.

²⁴ „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. ²⁵ És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. ²⁶ Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. ²⁷ És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.

²⁸ Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, ²⁹ mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.”

Kedves Olvasó, fölismeri-e a Hegyi beszédben azt, hogy Jézus szereti Önt?

Milyen nagy hittel tekint Önre, milyen megelőlegezett bizalommal szól Önhöz! Mint aki feltételezi, hogy érdekli Önt az, amiről beszél, megérti gondolatait és hisz neki. Hogy nem hiába kínálja a mennyek országának boldogságát Önnek. Térjünk ezért vissza a fejezet elején kimondott kérdésünkre: Vajon Önről beszél Jézus? A Hegyi beszéd végén válaszol erre a kérdésre.
Visszaadja a szót a hallgatóságnak. Nem mutat rá ujjal senkire: „amit a boldogokról mondtam, rád vonatkozik”, „terád viszont az ítéletem lesz érvényes”. Nem zár ki senkit Isten országából. Jézus úgy tekint Önre is, mint akinek döntenie kell ebben a kérdésben. Az ő döntése nyilvánvaló Ön mellett, mert kifejezte szándékát a Hegyi beszédben: meg akarja nyerni Isten országának.
A befejezésben viszont visszaadja a szót Önnek. Azt mondja, hogy mindenki, aki hallotta őt, kénytelen választani. Vagy beszédére épít, vagy megveti azt. Ezért mindnyájunknak válaszolni kell erre a kérdésre: Hiszünk-e neki?

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. (Jn 1,12)

János apostol így ír Krisztus követőinek:

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. (1Jn 3,1)