Istenhez való megtérésem – ami nem kötődött egyik felekezethez sem – úgy kezdődött, hogy Isten egy gyötrő kérdésemen, a társkérdésen keresztül, és a zene iránti érdeklődésemet felhasználva vont magához közelebb.
Nővérem esküvőjén történt, hogy a lelkész a Biblia alapján arról beszélt, Isten tud olyan társat adni, akivel boldogan élhetem le az életem. Én addig bibliamagyarázatot soha sem hallgattam.
Majd a munkahelyemen egy munkatársam azt kérdezte: miért nem leszek lelkész? Csendes természetű voltam, és vagyok, de miért vonná ez maga után, hogy lelkész legyek? Azt válaszoltam: én inkább kántor szeretnék lenni. Ő ekkor a kántorképzőben tanító nővére segítségét kérte, így kezdtem gyülekezetbe járni és egyben kántornak készülni.
Vettem egy Bibliát, amit az elejétől elkezdtem olvasni. Egy olyan valakiről olvastam, aki hiányzott az életemből, s akit tudtomon kívül kerestem is. Ez majd’ 40 éve történt.
Mint „kincstaláló”, teljesen természetesen elkezdtem beszélni lelki élményeimről a munkahelyemen, egy mezőgazdasági műhelyben is. 1986-ben ezt nem vették olyan jó néven. Egy alkalommal, amikor ebédszünetben a Reformátusok Lapját olvastam, a főmérnök megkért arra, hogy ezt otthon tegyem. Ha egy szennylapot olvastam volna, biztosan nem szólt volna. Így utólag, nem is tudom, hogy szerzett tudomást róla, hiszen nem velünk étkezett. Talán valaki súgott neki?
Rövid idővel ez után azzal vádoltak, hogy savat öntöttem a traktor hűtőjébe. Bizony nekem, kis naivnak, nagyon rosszul esett az ilyen támadás. Áthelyeztek egy másik telephelyre, de én ott sem titkoltam, hogy nagy felfedezést tettem a Bibliát olvasva: Isten létezik, és én Vele akarom az életemet élni.
Az első szabad választásnál 1990-ben azt találtam mondani, hogy nekem Isten adott tanácsot, kire szavazzak. Persze, nagy gúnyolódások közepette kérdezték meg, hogy milyen rakétával jött az üzenet! A választások után többet nem gúnyolódtak – de sajnos nem is érdeklődtek komolyan Isten felől.
Egy alkalommal munka után az öltözőben az egyik munkatársam azzal állt elém, hogy mondjak valamit a Bibliából és ő biztosan megcáfolja. Én a János evangéliuma 3,16-ot mondtam hirtelen, mert mást nem is tudtam akkor fejből: „Mert Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Az ige elhallgattatta, szíven találta és meg sem próbált magyarázkodni. Azóta is várom a válaszát.
–Tarsoly László –
Cegléd
Kép forrása: a szerző
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!