A te igéd igazság (János 17, 17.)
Hit és valóság
Sok emberrel találkoztam már, akik úgy vélik, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitem egyfajta vallás, amit a hét bizonyos időpontjaiban, leginkább vasárnap délelőtt gyakorlok, mint más a hobbiját. Látogatásaim a „gyülekezetben” (bármi legyen is az) biztosan jót tesznek nekem, és ami az embernek jót tesz, azt tegye csak továbbra is. Az igaz hitet buzgó vallásgyakorlásnak gondolják, és pszichológiailag pozitív elemnek látják. Egyáltalán nem haragszom azokra, akik így vélekednek rólam, sőt, arra gondolok, hogy bizonyára a javamat akarják.
De a Jézus Krisztusba vetett hit nem egy vallásos szabadidős program, és nem is hiábavaló kísérlet valamiféle öngyógyításra. Szilárdan hiszem, hogy Jézus Krisztus valóban meghalt az én bűneimért a kereszten. Én egy bűnös ember vagyok, és örökre elvesznék, ha Jézus nem venné el bűneimet hit által. Helyettesként ő vállalta a halált bűneim büntetéseként. Így a hit kőkeményen összefügg a valósággal: a bűneim valóságosak, Jézus kereszthalála történelmi tény. Hogy Ő ott helyettesként meghalt a bűneimért, ez szintén tény. És a bűnök bocsánata hit által – ez szintén valóság. Objektíven hatékony és megtapasztalható igazságról van itt szó.
Éppen ezért ez a hit egész életem középpontja és kiindulópontja. Érthetetlennek és groteszknek tűnhet ez azok számára, akik úgy vélik, hogy hit és valóság két teljesen külön dolog. De ez nem így van. A Jézus Krisztusba vetett hitem által nem vallásos utópista vagyok, hanem hálás realista.
Forrás: www.lebenistmehr.de, 2023. ferbruár
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!