A valamikori rabszolgakereskedő és későbbi prédikátor John Newton (1725-1807) még ma is ismert a híressé vált „Amazing Grace” című énekéről. Istennek arról a felfoghatatlan kegyelméről énekel, mely egy olyan bűnösnek, mint ő is, utánament és megmentette.
1775 körül Newton egy barátjának arról írt, hogy a hívők különleges áldásához hozzátartozik a valódi közösség az Úr Jézussal. Továbbá, hogy ápolni és erősíteni kell ezt a közösséget az Isten által adott eszközökkel. Ezzel összefüggésben így ír Newton a bibliaolvasásról: „Nekünk nem úgy kell olvasnunk a Bibliát, mint egy ügyvéd vagy jegyző, aki csak meg akarja érteni a szöveget, amikor egy végrendeletet átolvas, hanem úgy, mint az örökös – örökségünk leírásaként és annak bizonyítékaként.”
Egy ügyvéd bár vizsgáló szemekkel olvassa végig a végrendeletet, mégis belső érintettség nélkül. Minden szót nagyító alá vesz, és megvizsgálja, mi áll és mi nem a végrendeletben tulajdonképpen, és hogyan is lehet azt értelmezni.
Sajnos sokan olvassák így a Szentírást, hidegen és távolságtartással. Hogyan is élhetnének át ők ilyenfajta olvasással valódi örömöt, és tapasztalhatnák meg az Úr Jézussal való közösséget?
Aki azonban Isten Szavát, mint jogos örökségét olvassa, újra és újra felkiált:
„Ez rám is érvényes! Ez értem van!”
Ez az ember szem előtt tartja, tudja, hogy mindent Krisztus által, Ővele és Őbenne kapott ajándékba, és így megtapasztalja az Úr Jézussal való kapcsolatból származó mély örömet.
Forrás: vetesesaratas.hu
Folge mir nach című folyóirat alapján.
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!