Néhány hete az egyik közösségi oldalon megpillantottam egy régi ismerősöm bejegyzését. Soraiban megemlékezett a 25 évvel azelőtt történtekre, amikor is új szervet kaphatott, és megmenekülhetett az élete.
„25 év! Még élek! Hálás vagyok annak, Aki meghalt és én ezért még most is élek, és hála Istennek, hogy valamiért még mindig itt tart engem…”
Ismerősöm egyik létfontosságú szerve megbetegedett, és egyetlen menekülési lehetőség maradt csak számára: egy teljesen új szervre volt szüksége. A régit nem lehetett megjavítani. Tönkrement, leállt, végérvényesen felmondta a szolgálatot. Életkilátásokat csak egy vadonatúj szerv hozhatott számára. Újat pedig csak valaki halála árán kaphatott.
Egy ilyen szervátültetés lelki síkon is értelmezhető. Amikor az ember megszületik, lelkileg halott, a „szíve” működésképtelen. Képtelen Isten alkotó munkáját felismerni, szeretetét viszonozni, bűnlátásra jutni, képtelen a hálára, Jézus Krisztus iránti engedelmességre, hűségre, szelídségre, türelemre, jóságra, önuralomra (ld. Gal 5,22). A szívét nem lehet javítgatni, foltozgatni, részeit kicserélni, hanem teljesen újra van szüksége, hogy élhessen. Isten megígérte a szívátültetést: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” (Ez 36,26) Ez a szívátültetés pedig nemcsak erre a földi életre, hanem örök életre nyújt megmenekülést! A szívcserét egyedül csak Jézus Krisztus tudja végrehajtani, Akinek ebbe a kereszten bele kellett halnia.
Ha még nincs új szíved, kérd Tőle még ma!
„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” (Ez 36,26)
–Nagyné Ombodi Eszter–
Forrás: bibliaszov.hu
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!