Mindig nagyon fájdalmas, ha egy gyógyuló sebet ismételt ütés ér. Régi hegek is újra érzékennyé válhatnak. Egy nyári délutánon, másfél óra leforgása alatt kaphat egy nemzet olyan sérülést, amely évszázadok alatt sem gyógyul be. Ez történt 500 esztendővel ezelőtt, talán Majs határában, amit mohácsi csataként jegyez történelmünk. A Mohács-kutató értekezések sokfélét mondanak: kevesebb széthúzással kellett volna felfejlődni az ütközetre; nem egymás ellen fordulni, hanem együtt az ellenfél felé; gondos stratégiával mozgósítani a kevéske tüzérséget; komolyan venni a túlerőt; bevárni a segítő seregeket.
Sajnos temperamentumunktól, jellemünktől hajtva hajlamosak vagyunk hibáinkat többször elkövetni, a régi heget ismét megütni. Persze utólag sokkal könnyebb átlátni a dolgokat – akár hadseregekről, akár saját életünkről van szó. Magunkra nézve is eljutunk oda: nem úgy kellett volna. Ha a Szentírást vesszük alapul, a helyes felismerés is kirajzolódhat: mit kellene ezután másként tennünk?
De honnan várható erő a változáshoz? A küldetésünket sokszor elmossa a zabolátlan, szabadjára engedett természetünk. Pál apostol ismerte ennek küzdelmét: „Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” (Római levél 7,19). Kövessük őt a megoldás felismerésében is „….az élet Lelkének törvénye megszabadított Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.”
Ez nem olyan kérdés, amire legyinthetünk: „Több is veszett Mohácsnál !” Életről-halálról szól, hiszen Krisztus Jézus szabadítása nélkül mindenki elvész, sőt elveszett. Az evangélium viszont nyújtja a kulcsot népeknek és egyéneknek: nem vagy kiszolgáltatva többé saját rossz mintáidnak! Létezik szabadság! Ha Isten személyét, tervét és tempóját választjuk, Ő megadja a változás erejét és örömét.
Mekkora kupac háromezer kilogramm föld? Nyilván elvész egy templom alapjában. A mohácsi emléktemplom építéséhez minden település küldött egy-egy csomag földet, amellyel a veszteségre emlékeztek. De ez a gesztus nem a kudarc elföldelése volt, hanem épp a kérdés felszínen tartása: mi a küldetésünk? Kapunk-e erőt és bölcsességet? Az idei augusztus legforróbb kérdései ezek.
Jézus mondja:
Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.(Lukács evangéliuma 19, 10)
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!