Rosszkor rossz helyen

Baráti beszélgetéstöredékek:

– Miért szakítottatok?
– Csak a foci létezik a számára.
– Hol ismerkedtetek meg?
– A stadion lelátóján….

Talán valamelyik édesanya fogalmazta meg először, vagy napjaink egyik dalszerzője volt hasonló jelenetek szemtanúja? Nem tudjuk, de annyi bizonyos, megszületett a sokak által ismert sláger „Lookin’ for Love in All the Wrong Places” (Rossz helyen keresed a szerelmet). Teljesen egyértelmű, ha tiszta szerelmet keresel, tiszta helyen keresd. Ha hűséges férfira vágysz, akkor menj oda, ahová a hűséges férfiak járnak. Ha olyan férfit akarsz, akinek szolgáló szíve van, akkor kapcsolódj be olyan szervezetek életébe, ahol másokat szolgálhatsz, és kiderül, ki szegődik melléd társul.

Forrás: Mart Production

 
Ha darabokra törik az életünk – átmenetileg vagy végleg -, te nem azon kapod magad, hogy mindenhol keresed a reményt, de sokszor rossz helyen? Valakinek az értelmetlen döntése miatt megtörik az életed. Vagy saját rossz döntéseid következménye csattan rajtad. Az élet mintha néha sípcsonton rúgna minket és otthagyna a versenypályán. Vagy legalábbis úgy tűnik. Mintha a remény, rémülten magunkra hagyna, eltűnne a színpadról. De valóban így van?
Mit tesz a reményteljes ember? Hol talál reményt, amikor az bújócskázik vele? Valamennyien tudjuk, hogyan nem működnek a dolgok és hol nem érdemes a megoldást keresni:

Ha a fájdalom határoz meg minket, hamarosan rútabbakká leszünk, mint a körülményeink. A remény szereti a világosságot. Ha begubózunk vagy folyton-folyvást sajnáltatjuk magunkat, és mi leszünk az „Összetörtek”, a „Túl-Fiatal-Vagyok-Ahhoz-Hogy-Özvegy-Legyek!”, az „Elárvultak”, a „Drogfüggők”, a „Préda-Aki-Magányos-És-Mindenki-Kikezd-Vele!”, akkor a saját helyzetünket nehezítjük meg abban, hogy megtaláljuk a reményt, amire pedig annyira vágyik a lelkünk.

Panaszkodunk másoknak. Meg tudsz nevezni csak egyetlen személyt, aki reménytelibbé, ragyogóbbá vált azért, mert a fájdalmát másokra öntötte? Én se tudok.

Panaszkodunk másoknak. Meg tudsz nevezni csak egyetlen személyt, aki reménytelibbé, ragyogóbbá vált azért, mert a fájdalmát másokra öntötte? Én se tudok.

Megengedjük, hogy a keserűség és a csalódás határozza meg az életünket. Ha behódolunk az aggodalomnak, és a zaklatottságnak, elfogy az életerőnk és csak reménytelen jövőt látunk. Pedig az Istennek való alárendelődés reményteli jövőt adna a részletektől vagy az út nehézségétől függetlenül.

Romboló hatások, romboló emberek. Minden remény hamis, amit az üveg, a tabletta, vagy a megalkuvó kapcsolat hozhat. Ezek előbb-utóbb megmutatják csapdáikat és végzetes következményekkel járnak.

Ki a hibás? Ha a reményre áhítozom, mi a hatékonyabb: ha azt kérdezem ki volt a hibás, vagy azt, hogyan tovább?

Az önmarcangolás. Az utólagos sajnálkozás örvénye sok jó szándékot tett már tönkre. A vég nélküli, állandó önmarcangolás és a remény nem élnek meg együtt. Az egyik kiüti a másikat.

Áldozattá váltak. Láttad már a vád keserűségét a dühös szülők gyerekének szemében? Voltál már összezárva olyan emberekkel, akiknek a durvasága, trágár szavai a múltjukban megtörtént erőszak vagy bűn következménye, és a jelenben fertőzi kapcsolataikat? Úgy érzik, mások miatt ment tönkre az életük.

Hátat fordítunk Istennek, az egyetlennek, akinek van hatalma, hogy megváltoztassa a körülményeinket, vagy minket. Pedig a kérdés egyetlen szakértője Jézus, aki maga teremtette meg és tartja életben a valódi reményt – miután saját maga fizette ki az árát.

Ott nincs remény, ahol keserűség, önmarcangolás, vádaskodás, emberi játszmák, vagy sértegetés lakik. Nem szíveli ezt a légkört. Ezért nem találunk reményt a reménytelen helyeken. Nem fogunk rábukkanni, ha bosszúvággyal vagyunk telve.

Máshol van
A remény „gondoskodó barátok társaságá”-ban virágzik. A remény a hittel és a szeretettel jár karöltve (1 Kor 13,13). Magasra szárnyal Isten tiszteletében. Elénk lép a Szentírás lapjairól. Átitatja a levegőt, ahol Jézus a Szentlélek által jelen van.
A Rómaiaknak írott levélben ezt olvassuk: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Rm 15,13). Észrevetted, hogy ebben a versben a „bővölködjetek” szó szerepel? Reménytelen helyzetben, ha csak egyetlen csöppnyi reménység hullana kiszáradt lelkünkre, hálásak lennénk. Isten azt akarja, hogy túlcsorduljon a reménység az életünkben, még akkor is, ha elviselhetetlennek tűnik a helyzetünk. De ez csak akkor fog megtörténni, ha bízunk Benne.
Jó helyen keresed a reményt? Észre fogod venni, ha nem.