Az egérbátorság igencsak törékeny. Rágásnyomaik alapján határtalanul pimasznak tartjuk őket, pedig csupán életösztönük vezette e kis rágcsálókat az asztalon felejtett piskótához (kukoricához…). Apró gombszemük, látóterük szűkössége nem képes bemérni a macska sziluettjét sem. Nem ismerik az „otthon van” és a „nincs otthon” fogalmát. Tájékozódásukban legfontosabb támpontjuk a szaglásuk. Van macskaszag, vagy nincs? – ez a leglényegesebb információ a számukra. Ha nem jeleznek a szaglóreceptorok, szabad a pálya… A macska – vitathatatlan fölényénél fogva – fékező, fegyelmező tényező is az egerek számára. Jelenlétében létezni is alig mernek, távollétében viszont felszabadulnak a maguk módján. A cincogó kisegerek, a karámból kiszabadult bárányok, az ugrándozó kiscsikók, az embervilágban pedig az udvaron zsibongó gyerekcsapat, a hétvégi buli ifjai, a közös rabságot leverő embertömegek „végre szabadon-érzése” mind azt üzeni: fesztelenül igazi az élet. Amikor „nincs otthon a macska”, azaz a szülő, a főnök, a tanár nincs a helyén, a rájuk bízottak ösztönösen összekacsintanak, mert végre jól érezhetik magukat. Az egér sosem, de az ember is csak ritkán gondolja át, hogy aminek nincs tengelye, kerete, az szétesik. Ahol nincs tekintély, ott anarchia, fejetlenség áll be, és hamarosan egymásnak esnek a „végre szabad-emberek” – majd pedig közülük kerül ki a következő vezéralak, akit eleinte tisztelet illet, később ellenséggé válik. Ha van vágyunk és kitartásunk megismerni Istent – a magunk szűk látóterű mivoltában –, felismerjük azt is, mi az igazi szabadság. A vágyott „azt csinálok, amit akarok-életérzés” csak egyfajta emberi ’cincogás’, amelynél nemesebb életmódra lettünk teremtve. Istenünk igazsága és jelleme egyszerre ajándékoz meg minket felszabadultsággal és a Hozzá igazodó élet vágyával. Akkor kaphatna el minket a rettegés, ha Ő „elmenne otthonról”. Ha nem számíthatnánk gondviselő szeretetére, megőrző erejére, életünk „tengelyét” és kereteit kijelölő, s egyúttal lényünket fegyelmező bölcsességére. Isten jelenlétében a kegyelem és a fegyelem áldásos módon találkozik, és javunkra válik.
De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak.
Zsoltár 73,28
Olvasóinknak ajánljuk az EMO 2024-es Visszhang naptárának közmondásos gondolatait, bibliai üzenetét. Az összeállításokat havonta adjuk közre honlapunk Aktuális című rovatában.
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!