Pünkösd keresztyén egyházi ünnep. Neve a görög pentekoszté ’ötvenedik’ szóból származik (mivel a bibliai Újszövetség könyveit görög nyelven írták), és arra utal, hogy pünkösd a húsvét utáni 50. nap, vagyis 7 héttel húsvét után következik.
Modern időszámításunk kezdetén – Jézus Krisztus születése idején – az egész Római Birodalomban szétszóródva éltek a zsidók, és a nagyünnepekre ezrével zarándokoltak Jeruzsálembe. Így azon a pünkösdön is, ami a Krisztus urunk dicsőséges feltámadását jelentő pászka ünnepet (húsvétot) követte. Ez a pünkösd azonban bevonult a történelembe, és mi, keresztyének már a Szentlélek kitöltését, az első keresztyén gyülekezet születését ünnepeljük ezen a napon.
Hogyan történt ez? Amíg Jézus emberi testben élt a Földön, a tanítványai vele jártak, hallgatták tanítását, látták csodáit. Átélték, hogy Jézus Krisztusban isteni bölcsesség, tisztaság, szeretet és természetfeletti hatalom lakozik. Ezért, amikor elítélték és keresztre feszítették Mesterüket, őket is nagy félelem fogta el, hiszen ők is Jézushoz tartoztak. Jézus ugyan néhányszor még megjelent közöttük feltámadása után is, vigasztalta, bátorította őket, de feltámadása után 40 nappal búcsút vett tőlük, és végleg eltűnt a szemük elől. Teljes tanácstalanság szakadt rájuk.
Egyszer csak – 10 nap múlva –, pont pünkösd ünnepén, amikor igen sok zarándok tartózkodott Jeruzsálemben hirtelen felbátorodtak, kimentek a nép közé, hirdetni kezdték, hogy Jézus Krisztus feltámadt. Tanították a népet, és csodákat is tettek… mintha ugyanazok a tulajdonságok jelentek volna meg bennük, ami Jézust jellemezte. Eszükbe jutott, hogy amikor Mesterük búcsúzott tőlük, megígérte, hogy mennybe menetele után sem hagyja őket árván, hanem elküldi Lelkét – a Szentlelket – aki mindig velük lesz, és bátorítja, irányítja, tanácsolja őket, és eszükbe juttatja mindazt, amit az Úr Jézus mondott nekik (vagy a népnek az ő fülük hallatára).
Ahogy beszéltek a nép között, látták, hogy a hallgatóság rádöbben arra, hogy hiába jöttek Jeruzsálembe vallásos felbuzdulással ünnepelni, ha bűneik miatt nem állhatnak a Szent Isten elé. Felismerték életük súlyos rendezetlenségeit, vétkeiket, és kérdezgették, hogyan válhatnának mégis alkalmassá a Szent Istennel való kapcsolatra. Péter, aki a szószólója volt a tanítványoknak, így válaszolt nekik:
„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
Szavai nem maradtak hatástalanul. „Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban” – olvassuk tovább a beszámolót az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében.
Akik akkor hittek a beszédének, azokban szintén elkezdett munkálkodni a Szentlélek, és vitték a jó hírt – az evangéliumot – szerte a Római Birodalomban, és mindenfelé keresztyén gyülekezetek alakultak. Így van ez a mai napig is. Akik hisznek Jézus Krisztus helyettünk vállalt áldozatában, és dicsőséges feltámadásában, azokat a Szentlélek kezdi belülről irányítani. Látni kezdik bűneiket, elfordulnak tőlük, és keresni kezdik Isten akaratát életükben, és ők is az örömhír hordozói, bizonyságtevői lesznek.
Így teljesedik be Jézus Krisztus ígérete, amit János evangélista jegyzett le a 14. fejezetben:
„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, […] A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.”
– Viczián Miklós –
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!