Sokak számára a világban jelenlévő rossz és szenvedés a bizonyíték arra, hogy Isten nem létezik. Mert ha mindenható és jó lenne, ahogy azt a keresztyének hirdetik, bizonyára nem engedné meg a szenvedést – ami rossz. A kérdés az, hogy mi a jó, és mi a rossz?

Mi a  jó?

Az emberek egyre nagyobb része abban látja az élet értelmét, hogy jól érezze magát. Testünket is szeretnénk megőrizni egészségesnek, szépnek, fiatalnak – miközben a lelkünk beteg, tele félelmekkel, indulatokkal, amelyek akkor is tönkretennék a boldogságunkat, ha a „konzerválás“ sikerülne.

De vajon nincs-e értelme, sőt haszna a szenvedésnek, próbatételeknek? Mi alapján állíthatjuk ezt? Tudhatunk-e többet a világról, mint maga a Teremtője?

Legbelül mégis olyan értékekre vágyunk, még inkább olyan kapcsolatra, amelynek következménye a boldogság, megelégedettség, és ami akkor is érték, „jó“, amikor van kellemetlenség, sőt fájdalom is az életünkben.

Milyen az Isten?

„Az emberi szenvedést csupán addig nem tudjuk összeegyeztetni a szerető Isten létével, ameddig a szeretet szónak köznapi használatához ragaszkodunk, és úgy nézzük a világot, mintha az ember állna a középpontjában.”  C.S. Lewis

Isten valóban szereti az embert, de nem „azért van”, hogy a vágyait, jólétét (ki)szolgálja. Isten mindenható –mindent megtesz, amit akar. De nem tesz meg mindent, amit mi akarunk.

 

Istennek nem az a célja velünk, hogy földi életünk 70-80 éve alatt minél jobban érezzük magunkat, hanem hogy keressük Őt és visszataláljunk Hozzá.

Gyakran találkozunk azzal az állítással is, hogy ha valakivel valamilyen rossz történik, akkor az Isten büntetése. Képzeljük el például, hogy Isten azt mondaná: „Ez az ember rólam rosszat mondott, ezért legyen rákos betegsége.” Vagy: „Ez ismét gyötörte a szomszédot, ezért haljon meg a gyermeke.”

Az ilyen gondolkodás nevetséges” – mondja David Watson, aki maga is rákos beteg volt. „Az ilyen gondolkodás gyalázat és káromlás, és abszolút összeegyeztethetetlen Isten szeretetével és kegyelmével, amelyet megismerhetünk Jézus betegek és a bűnösök körében végzett szolgálatában.”

Az ember és a szabadság

A Biblia arról tudósít, hogy a rossz és a szenvedés nem volt az Isteni terv része. Az ember tettének következményeként tört be a világba. Elbeszéli számunkra ezt Ádám és Éva története – a bizalmatlanság, az engedetlenség és következményeik története– amely mindnyájunkban megismétlődik.

Isten megmondta, hogy mi a jó és mi a rossz. Mi nem jól döntöttünk, és azóta sem döntünk jól. Akár beismeri ezt valaki, akár nem. Az ember hallgathat Istenre, vagy figyelmen kívül hagyhatja. Szeretheti vagy elutasíthatja Őt. A szeretet nem szeretet, ha kikényszerített.

Fontos megjegyezni, hogy a rosszat és a szenvedést gyakran mi, emberek okozzuk. A mi tetteink következményei. Ha kábítószereket kezdek használni, nem kérhetem számon Istenen a szenvedésem. Ha az önzésem miatt széthullik a családom, nem Isten a felelős érte. Ugyanígy van, a telhetetlenség, a büszkeség, a gyűlölet, a lustaság, stb. következményeivel is. És hány rossz döntésünk következményeit hárította el már a fejünk felől valami váratlan csoda? Gondolunk-e ilyenkor is egy személyes Istenre?

Ha Isten úgy teremtette volna a világot, hogy a rossznak ne legyen benne esélye, akkor mi emberek hasonlóak lennénk, a bábokhoz a bábszínházban. Úgy cselekednénk, ahogy Isten zsinóron rángatna bennünket. De valóságos élet lenne ez? Közben néha ráébredünk, hogy nem vagyunk szabadok. Csakhogy nem Isten rángat minket zsinóron, hanem minden rossz, gonosz mozgatója: az ördög – miközben a szabadság mítoszát akarja elhitetni velünk. A valóság az, hogy az ember, amióta először hallgatott rá, elveszítette a szabadságát: nem tudunk nem hallgatni a Gonoszra. Az emberek általában nem viszolyogva, írtózva, kényszerből teszik a rosszat, hanem önként, sőt, sokan szeretik és örömet lelnek benne.

A Szentírás arról beszél, hogy – közvetlenül vagy közvetve – minden szenvedés végső oka az embernek Istentől való eltávolodása.

Miért engedi Isten a rosszat és a szenvedést, miért nem tesz semmit ellene? – teszik föl a kérdést. Isten valóban nem tett, és nem tesz semmit?

Miután a rosszat nem Isten hozta be a világba, nem várhatjuk el Tőle, hogy kivegye belőle. Nem „köteles” segíteni rajtunk, így azt sem szabhatjuk meg, hogy ha segít, hogyan segítsen.

Mit tett Isten?

Először is nem engedi a rosszat, hanem tiltja. Megmondta, hogy hogyan éljünk – mi nem tartjuk magunkat ehhez. Isten terve ugyanakkor túlmutat azon, hogy ezt a megromlott világot javítgassa.

Ő egy egészen újat hoz létre, olyat, amelyben már nem lesz helye a rossznak, ami a mostanit tönkretette és teszi.

Ezzel persze az is vele jár, hogy annak az embernek sem lesz ott helye, aki az Istennel való közösség helyett a „rosszhoz“ ragaszkodik. Azokat pedig, akik Jézusra hallgatva Vele járnak, Isten egyfelől felhasználja abban, hogy ez a mostani világ jobb legyen, másfelől – a szenvedésekkel is – formálja, felkészíti az új világra, és be is viszi őket oda. Azért pedig, hogy ez az új létrejöhessen, hogy mi emberek újra közel kerülhessünk Istenhez, Ő szenvedett mérhetetlenül sokat. És ezzel ajtót nyitott számunkra, hogy szabadok lehessünk a „rossz kényszerétől“.

Mit kezdjünk a szenvedéssel?

A Biblia nyíltan beszél a szenvedésről. Bizonyítja ezt Jób története is – aki szenved, és Istenhez kiált –, és más szenvedők történetei is. Mi magunk is sokféle formában találkozhatunk a szenvedéssel és a rosszal. Nem kerüli el sem a gazdag, sem a szegény, de nem kerüli el a hívő ember sem.

A valóságban talán soha nem fogunk tökéletesen felelni a kérdésre: miért? Miért történt meg ez velem, miért kell így szenvednem? De az nagyon fontos, hogy mit teszünk a szenvedéssel. Ha eltöröm a lábam, kiabálhatok, rázhatom az öklöm, kérdezhetem, miért történt. De ez nem segít rajtam. Az a fontos, hogy valaki odajöjjön és segítsen rajtam. Vigyen el az orvoshoz, érezzen együtt velem a fájdalmamban.

Isten szenved, amikor mi szenvedünk. Fáj neki, ahogy mi emberek tönkretesszük egymást, a világot, és magunk is tönkremegyünk közben. Ott van a személyes tragédiáinknál, szerencsétlenségünknél és szenvedéseinknél – és felkínálja nekünk ölelését. Tudja, hogy mit jelent szenvedni. Jézusról ezt mondja a legismertebb keresztyén hitvallás: … Szenvedett Poncius Pilátus alatt… Vele beszélgethetünk a szenvedésünkről.

Ön hogy látja?

Mit gondol, mekkora az ember szabadsága?

Sokat kockáztatott Isten, amikor az embernek megadta a szabad választás jogát?

Érezte-e már úgy, hogy nem dönt „szabadon”, az elvei, véleménye alapján?

Milyen személyes szenvedés okozott Önnek lelki nehézséget, kétséget, lázongást, kételkedést egy jó és hatalmas Isten létében?

Milyen érzések és gondolatok töltötték be, amikor valamilyen szenvedés érte?

Az Istennel való személyes szeretetkapcsolat az, ahol a nagy „Miért?” feloldódik.