Versenyfejsze pedig létezik! A favágó versenyen indulóknak enélkül esélyük sem lehet. A látványos versenyszámok egyikében a sportoló „maga alatt” vágja a fát: vagyis a földön fekvő farönköt. Olyan talán mégsem fordul elő, amit a szólás említ. Inkább átvitt értelemben használjuk arra az emberre, aki nagy igyekezetében nem veszi észre, hogy amit tesz, annak ő lesz az első kárvallottja.
Az „öngyilkos buzgóság” létező jelenség. A több változatban ismert mondást ma így idézhetjük: „Nem az a baj, hogy lassan haladunk, hanem hogy rossz felé megyünk!” Hányféle „szekér” nem is baktat, hanem száguld körülöttünk – rossz irányba! Magát nem kímélve hajt „ember és ló” – csak az a cél, az irány hibás. Divatos eszmék, célok, hangzatos szólamok: mind-mind szembemenve Isten személyével, rendjével, akaratával. Vágjuk a fát nagy erővel-magunk alatt.
Hajlamosak vagyunk önmagunk hajszolására is, olykor meggondolatlanul. Több munkát, több pihenést, több élményt és több csendet akarunk, de több kapcsolatot, jótékonykodást, aktivitást is – természetesen mindezt egyszerre. Az istenhívő ember Istennek, a világi ember a környezetének, még inkább saját becsvágyának akar így megfelelni, sokszor azt is elvárva magától, amit se Isten, se ember nem vár el tőle. Versenyfejszénkre ez van írva: „Többet-többet, így leszel értékesebb!” Ezzel vágjuk magunk alatt a fát, miközben ebben a hajszában sérülünk, csalódunk, kiégünk. A vágott ág egyszer lepottyan, s vele hullunk mi is.
„A fejsze ott van a fák gyökerén”-olvassuk Lukács evangéliumában, hisz az emberi történelem teljes fája romlott. A szépnek tűnő gyümölcsök is önzésízűek, becsvággyal fertőzöttek. Se a minőség, se a mennyiség nincs rendben. Isten tökéletes gyümölcsöt keres, ezért új ültetvényt ígér. A régi, bűntől megromlott felett kimondta az ítéletet – és a csapás lesújtott: Jézusra. Ha látom a rossz irányt, az öngyilkos buzgóságot, a romlott gyümölcsöket magamban, akkor Istenhez fordulva megállhatok és hihetem: Jézus mindezek ítéletét elszenvedte ott, a fán. A világ romlott fája ki lesz vágva, de Jézusért engem a fejsze már nem kivág, hanem farag és lesimít. Magam alá ezután is kerülhetek, de Isten ítélete alá többé nem.
Krisztus vére… megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.
(Zsidókhoz írt levél 9,14)
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!