„Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.”
1 János 4, 9.10
Karácsony az ellentétek alkalmává lett. Sokan a „szeretetet” akarják megünnepelni, miközben az ünnepi készülődésben olyan idegesek, hogy csak veszekednek a szeretteikkel. Mások ajándékozási lázban égnek, értékesebbnél értékesebb ajándékokkal akarnak kedveskedni, csak éppen szeretni felejtettek már el, így ajándékuk sem vált ki olyan szívet melengető hatást. Megint másoknak az a problémájuk, hogy nem engedhetik meg, hogy megvegyék a kiválasztott ajándékot a számukra kedves személynek. Vannak, akiket a karácsony emlékeztet leginkább a magányukra, mások pedig egy percet sem tölthetnek egyedül az ünnepek alatt, mert annyi családtaggal ,,kell” találkozniuk. A kontraszt, amelyet karácsony táján magunk körül láthatunk, felidézi az első karácsonyt, Jézus születésének napját.
Abban az időben is voltak olyanok, akik fényűzésben éltek, akiket csak egy dolog érdekelt: hogy vágyaikat kielégítsék. Jézus szegénységben született – egy istállóban. Születése után bölcső vagy gyerekágy helyett az állatok etetőjébe (jászolba) fektették.
A gyermek Jézushoz pásztorok, majd tekintélyes bölcsek érkeztek. Ajándékokat hoztak és hódoltak neki. Az akkori uralkodó viszont megparancsolta, hogy Jézus születése helyén, Betlehem környékén öljenek meg minden két éven aluli zsidó fiúgyermeket, mert megrémült annak az egynek a megszületésétől, akiről azt mondták, hogy ő lesz a jövendő király. Igen, a karácsony mindig az ellentétek ideje volt.
A legnagyobb ellentét mégis – akkor is és most is – Isten tökéletes személye, tisztasága, jósága és a minden emberben ott lévő bűn, sötétség és nyomorúság között feszült és feszül. A probléma, amellyel ezen az ünnepen is szembe kell nézünk, belül van, az emberszívben. Jézus azt tanította és ma is ezt mondja mindenkinek, hogy az ember szívének meg kell változnia, hogy Istenhez, másokhoz és önmagához való viszonya is megváltozzék.
Ha változásról esik szó, elsőre mindnyájan úgy gondoljuk: Változni másnak kell! Karácsony ünnepe viszont arra hív, hogy nézzünk szembe mindazzal, amiben nekünk magunknak kell változnunk! De a karácsony nem csak várja, hanem kínálja is a változást. Változhat az ember szíve, indulata, gondolkozása. Isten karácsonyi ajándéka, Jézus nem csak tanított Istenről, az emberről és a változás szükségességéről. Azért jött, hogy életével, halálával és feltámadásával lehetővé tegye a valódi változást. Azért jött el, hogy áthidalja a legnagyobb ellentétet Isten és ember között, hogy bűneinktől megtisztítson, hogy Isten szeretett gyermekévé válhassunk, és így tudjuk őszintén szeretni Istent és az embereket.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
János evangéliuma 3,16.
–a-p-k–
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!