„Jó, jó, de nem az igazi!” – hallottunk már efféle értékítéletet. Amíg egy autóról vagy mosógépről van szó, nem is annyira bántó. Húsbavágó azonban, ha rólunk hangzik el. Hosszú időre tönkretesz egy embert, ha éreztetik vele, vagy ha fülébe jut: nem ő az igazi, másra számítottak a külső vagy a képességek terén. A próbaidőből nem lesz szerződés, a hosszas ígérgetésből és udvarlásból nem lesz házasság, a barátság kezd udvariaskodássá válni, majd kihűl.
Keserves érzés pótléknak lenni. Reménytelen küzdelem szamárként törekedni a „lóhiány” betöltésére. A vágtázás korában sajnálatos, ha valaki csak poroszkál. Az erődemonstrációk idején nem előnyösek a vézna lábak. Nem kellemes, ha valaki azt érzi: ő csak egy „jóféle lóféle”.
E hó végén, virágvasárnapon emlékezünk arra, hogy Jézus ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe: szamárháton. „Hozsánna a Dávid Fiának!” – kiáltotta az ünneplő sokaság. A ,,hozsánna” szó nem örvendező kifejezés. Jelentése szerint inkább segélykiáltás az, amit Jeruzsálem utcakövei visszavertek: „Könyörülj rajtunk!”, ,,Szabadíts meg!” – kiáltották az érkező Jézusnak, jobbára társadalmi, politikai szabadítás után vágyódva, és ünnepelve azt a személyt, akitől mindezt várták.
De mi várható attól, aki egy szamár hátán közeledik? Legalább egy lóval hangsúlyozhatná erejét, ha nincs is nemes-díszes öltözéke! Jézus azonban pontosan úgy érkezett, ahogy illett érkeznie: emberközelségben, megszólíthatóan, bizalmat ébresztően, alázatosan. Olyan természetfeletti erő, szeretet, céltudatosság vonult annak a szamárnak a hátán, amelyhez fel sem érhetett volna a félelmet keltő, lovon érkező harciasság. A Jézust hordozó szamár a helyén volt: pontosan ő kellett, pontosan ott és akkor. Egy pillanatig sem kellett azt éreznie, hogy nincs megbecsülve; hogy ő csak egy ló-pótló járat. Az igazi, lelki szabadulást hozó, az Istennel élete árán megbékéltető Jézus ma is keresi azokat, akik hordozzák őt: egyszerűen, saját életükkel is közénk hozva Jézus tisztaságát, szeretetét, hatalmát. Nem kell elhatároznunk, hogy mi mindent teszünk majd az ő uralma alatt. Ez legyen az ő felelőssége – mi csak álljunk rendelkezésére!
Íme, Királyod jön hozzád, aki igaz és szabadító, alázatos, és szamárháton ül…..
(Zakariás próféta könyve 9,9)
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!