Legutóbb egy lábtörlőn láttam ezt a „kedves” invitálást. A csalogatónak alig nevezhető mondat nem ígér egyebet, mint fedelet és széket az önellátáshoz: létezhetek és étkezhetek. Vendégség helyett tartózkodhatok egy tartózkodó környezetben. Nevezhetjük az alkalmat batyusbálnak is, amikor azt eszem, amit főztem. Pedig vendégnek lenni és vendégül látni az ember alapszükséglete. Az összetartozás ősi jelképe a terített asztal – még ha szerény is. Az asztal éke pedig a hívó szó: „Jöjjetek!” – és a kedves biztatás: „Egyetek!” A vendégség nem a feleslegünk felszolgálása felesleges időnkben. A vendégszeretet inkább a szükségünk feltárása: fontos, hogy együtt legyünk és együtt együnk. Szükségem van rád, és szívesen rászánom a szükséges időt, kedvességet az együttlétünkre. Ha viszont kezd életprogrammá hízni az elszigetelődés és a gyanakvás, akkor a „Jöjj és egyél!” helyett a ridegebb „Gyere, ha akarsz!” hangzik, a hozzá tartozó adalékkal: szürke közönnyel. Látjuk, tapasztalhatjuk, fertőz bennünket is.
Az Újszövetség hasonlata a nagy vacsoráról nem mese, hanem példázat, ígéretes valóságtartalommal (Lukács evangéliuma 14,15-24). A vendégváró gazda sokféle érzelmet megél a készülődés örömétől a mentegetőzők miatti csalódásig, majd szinte bosszúsan kéreti az összes szegényt, csonkát és minden úton járót az elkészített asztalok mellé. Semmi nyoma itt annak a közönynek, amit sokan feltételeznek Istenről. Oka ugyan lenne rá, hogy épp csak eltűrjön (vagy el se tűrjön) minket, de a Bibliából úgy tűnik, nagyon vár! Hihetjük, hogy számára is ünnep lesz, amikor együtt leszünk vele.
Nem batyusbálra hív! Az „Edd meg, amit főztél!” ítélete helyett saját asztalához invitál. Nem kell kikanalaznunk haragunk, önzésünk, hazugságaink, pusztító indulataink keserű levesét. Elrontott dolgainak batyuját már letette mindenki – annak romlott terheivel együtt –, aki földi életében átvette és komolyan vette az isteni meghívót. Ha megyünk, ott LESZÜNK!
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!