A szeptemberi utakra sokan indulnak nehéz szívvel. Minden hónap rejthet fordulatokat, de a szeptember sok helyütt a kihívások hava, egy munkaév kezdete. Ha természetesnek gondoljuk is ezt, a lelkesedés sokszor hiányzik. Ez van – sóhajtjuk, kezünkkel megragadva a táska vagy hátizsák pántjait. A folytatást – ezt kell szeretni – fakultatívnak véljük. Aki képes parancsszóra szeretni, amit magától nem tud, ám tegye. Legtöbben viszont saját vonzódás híján csak vonszoljuk magunkat, esetleg keménységünket arcunkra vetítve indulunk utunkra.
„Örülj, az életnek!” – mondta Füles Micimackónak, majd bánatosan hozzátette: „Van, aki tud.” Sem a mesefigura, sem a valóság hősei, vagyis mi, nem találunk magunkon szeretet-kapcsolót, hogy kedvünk legyen a „nemszeretem” kötelezettségeinkhez. Miközben keressük a kulcsainkat egy halogatott induláshoz, találjuk meg először a szeretni tudás kulcsát! Hamis képzeteink vannak: lángok, szívecskék, kitárt karok, ragyogó tekintet társulnak a szeretet kifejezéshez, amit pusztán érzésnek gondolunk.
Nem különös, hogy a Biblia kevés érzelmet köt a szeretethez? Ahelyett, hogy „ha szeretek, nem éri a lábam a földet”, ezt tanítja: ha szeretek, nem viselkedek bántóan, nem rovom fel a rosszat, nem örülök a hamisságnak, nem engedem meg magamnak az irigykedést… (1. Korinthus 13. nyomán). Olyan ismérvek ezek, amelyek tudatos döntést igényelnek. Erre pedig kapunk hatalmat és erőt Istentől. Talán sejtjük már, hogy a „kell” és a „szeretni” szavak nem is állnak olyan távol egymástól. A szeretet nem puskázik az iskolában, mert becsapja magát… Bezárja a Messenger-ablakot, és arra használja a munkaidejét, amire való… Megszólítja, aki nem szimpatikus, és még a véleménye is változhat (ha nem, akkor is helyesen döntött).
Jézus irántunk mutatott szeretete igazán áldozatos; isteni döntésen nyugszik. Hűsége és odaadása életünk fix alapja lehet. Ha csak érzelmei vezérelnék, és nem ilyen szilárd akarattal szeretne minket, elkötelezve magát mellettünk, nem léteznénk. Bőven lenne oka, hogy eltöröljön mindannyiunkat. Nem lenne az az ember sem, aki most azt mondja, motyója pántját morzsolva és buszra várva: Ez van, ezt kell szeretni…
Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!
(János evangéliuma 15,9)
Olvasóink figyelmébe ajánljuk az EMO 2025-ös Visszhang naptárának közmondásos gondolatait, bibliai üzenetét. Az összeállításokat havonta adjuk közre honlapunk Aktualitások című rovatában.
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!