40 órát feküdt a fűben. Nagyon hiányzott. Minden rokon és ismerős címe, telefonszáma abban volt. Egy 82 hektáros arborétumban vesztettem el egy családi kirándulás során. Az útvonal, ahol végigmentem, csak kb. 4 km-t tett ki, de kiépítetlen, fás-füves területen. Lehullott barna falevelek a talajon és ugyanilyen színű, puha bőrtokban volt a telefon is. Rejtőzködő színével, alakjával egy tölgyfa levelének is tűnhetett. Olyan ez, mint tű a szalmakazalban. Az akkuja lemerülőfélben volt.
Itthon vettem észre, este. A vezetékes telefonról kerestem, kicsöngött, de hallótávolságon kívül (kb. 3 km-re) volt. Másnap, az őszi napsütésben igen sok látogatója volt az arborétumnak. Megtalálja-e valaki? És mit tesz vele?
Akkor fordultam először az Úrhoz. Vajon mire tanít egy ilyen veszteséggel? Mit tegyek? „Uram, nagyon hiányzik a telefonom! Mi a célja ennek, amiért így történt? Hadd érthessem meg! A Te tekinteted elől nincs elrejtve, tudod, hogy hol van. Segíts, hogy megtaláljam!”
Rengeteg gondolatomat lekötötte ez a veszteség.
Eszembe jutott az elgurult drachma, ami a gazdájának nagyon hiányzott és kisöpörte érte az egész házat. A drachma nem tud válaszolni, ha keresik, az én halkan csengő, lemerülőfélben lévő telefonom is alig-alig tud az avar alól, ha ott van.
Másnap reggel az arborétumban elmondtam szomorú történetemet. Végig jártam az előző napi útvonalat, de nem találtam meg. Miért is van mindez?
Egy másik eszközön megírtam röviden a veszteségemet egy keresztyén csoportnak. Szinte mindenki elolvasta és egy „imádkozásra összekulcsolt kezet szimbolizáló” piktogrammal válaszoltak. Volt, aki anyagilag is kész lett volna támogatni. Biztos voltam benne, hogy segítenek ennek a tehernek a hordozásában és a tanulság megértésében.
„Uram, ha akarod, visszakaphatom ezt a készüléket. Van hatalmad válaszolni erre a lehetetlen helyzetre. Kérlek, könyörülj meg rajtam! És ha lehetséges, szeretném megérteni, milyen lelki tanulság végett történt mindez, és hogyan lehet a javamra.”
A fogyó reménységben a fiam átküldött egy, a kiránduláson készült fényképet, amelyen látszott a leesett telefon. S a kép egyben beazonosíthatóvá tette az elvesztett telefon helyét is. De közben eltelt egy nap az eredménytelen kereséssel! Mégis elindultam újra, azzal a reménységgel, hogy hátha ott van még. Már 40 óra telt el, és először úgy látszott, hogy ezen a reggelen is hiába tettem meg az utat.
„Úr Jézus, segíts! Elvitték? Mit csináljak? Ha elveszítettem, akkor most már lemondok róla.” Ekkor egy ige jutott eszembe, ami nagyságrendekkel kilátástalanabb helyzetben hangzott el: „Ne félj, csak higgy!” Miért jut ez most eszembe? Hisz nem félek, elfogadom ezt a helyzetet. Talán mégis van remény? Még egyszer bejárom azt a helyet, ahol már kétszer elmentem. „Uram vezesd oda a tekintetem!” – fohászkodtam halkan. És ott, egy több veszélynek kitett helyen megláttam. Elsírtam magam. „Köszönöm Uram!” A meghatottságból felocsúdva hálát adtam, de nemcsak a készülékért, hanem a lelki tanulságokért, amelyek kezdtek kirajzolódni.
Miért történnek nem kívánatos dolgok velünk? Sokféle oka lehet. De értem-e a célját?
• Ha egy elvesztett tárgy után ennyi fáradságot nem kímélve járok, megteszem-e ezt az elveszett emberekért?
• Ha egy elvesztett tárgy ennyi gondolatomat, időmet leköti, vajon az elveszett ember mennyire hiányzik az Úrnak, mennyi gondolatát fordítja rá és mi mindent tett és tesz meg érte? Az Úr Jézus a mennyei dicsőségből jött el, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. Nemcsak a gondolatát fordította rá, hanem cselekedett is.
• A megtalált bárányt, a megkerült drahmát a gazdája azt követően vajon még inkább szemmel tartotta, mert sokat fáradozott érte? Ezt nem tudom, de összehívta a barátait, hogy vele örüljenek. Így az én testvéreim is velem örültek, hogy a lelki tanulságok miatt nem volt hiábavaló ezen a tapasztalaton átmennem.
Hála érte Istennek, hogy kicsi, emberi dolgainkban is megláthatjuk az Ő gyöngéd szeretetét, törődését, és növekedhet a bizalmunk egy ennél nagyobb nehézség elhordozásához is, mert neki gondja van ránk.
Soli Deo Gloria – minden helyzetben!
–V-né Ildikó–
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!