„….a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében…” János evangéliuma (1:11-12)
Advent közelében engem nagyon megdöbbentett ez a mondat, amitől most nem tudtam szabadulni: „…a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt!” Ismertem ezt az igét korábban is, sokszor olvastam már, de ilyen erővel most jött először a szívembe!
Rossz érzés az, amikor idegen emberek nem fogadnak el, nem ismernek igazán, és meg se akarnak teljes valóságban ismerni, de sokkal rosszabb, fájdalmasabb, ha valakit otthon nem fogadnak el, félreismernek, folyton ellenállásba ütközik, vagy ha valaki kívül kerül érzelmileg a családon.
Jézus ajándékokkal megrakodva érkezett a saját világába az első karácsonykor, mindent megtett az emberekért: betegeket gyógyított, lelki mélységből felemelt, halottakat támasztott fel, sokak élete új értelmet kapott, beszédei megnyugtatták a tömegek ezreit, és mégis nagyon sokan nem fogadták be, nem tudtak azonosulni gondolataival, nem akarták megérteni!
„Saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt!” Sokszor arra gondolok, hogy más vallások alapítóit jobban szívükbe zárják a híveik, egyes szekták erőteljesebben tesznek bizonyságot hitükről, mint ahogy sokszor mi, „úgynevezett keresztyének” el- és befogadjuk Krisztust, vagy ahogy képviseljük Őt!!
Az evangéliumi leírás viszont ír olyan emberekről is, akik befogadták Jézust! Ezzel egyértelmű számunkra, hogy mit vár el tőlünk Jézus: azt, hogy befogadjuk!
Befogadni valakit nagyon különböző módon lehet. Beengedhetek valakit úgy, mint kedves vendéget, udvariasan, figyelmesen, de mégis kimérten! Befogadhatok valakit egy-két éjszakára, mint szállóvendéget, átutazót. Befogadhatok valakit úgy, mint albérlőt, aki a lakásomnak egy részét, egy szobáját foglalja le.
Ezek a lehetőségek szóba sem jöhetnek Krisztussal kapcsolatban: Jézus nem vendégként, ideiglenes tartózkodással vagy albérlőként akar a szívembe költözni, hanem életem szerves részévé akar lenni! A teljes szívemet akarja, egész életemet kívánja, életem teljes „lakása” felett akar uralkodni, de mindez az én javamat szolgálja!
Azt akarja, hogy „lakásunk”, életünk egyetlen területe se legyen kulccsal elzárva előtte, hanem hogy engedjük be hétköznapjainkba, ünnepszentelésünkbe, örömeinkbe, bánatunkba, nyereségekbe és veszteségekbe egyaránt! Fogadjuk el, engedjük be őt az életünkbe!
Kik azok, akik befogadják Őt? Azok, akik vállalják, hogy Jézus ura legyen az idejüknek, családjuknak, pénzüknek, nyelvüknek, testi erejüknek, foglalkozásuknak, munkájuknak, szabadidejüknek, teljes életüknek!
-Koós Ervin Ákos-
Nábrád, Kérsemjén
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!