A róla elnevezett könyv első fejezetének végén Jónást a tengerbe dobják, mert figyelmen kívül hagyta Isten akaratát. De ezzel még nincs vége – Istennek terve van Ninivével és szolgájával, Jónással. Mert, bár Isten népéhez tartozik, sokat kell tanulnia Istenről, de mindenekelőtt önmagáról. A fejezet eseményei megkerülhetetlen tanulságok Jónás számára, hogy felkészüljön igazi küldetésére. Isten küld egy nagy halat, amely felfalja Jónást: úgy ül a hal gyomrában, mint egy sírban, szinte halottként, teljesen képtelen megmenteni magát, vagy egyáltalán bármit tenni. Saját bőrén tapasztalja meg, hogy az Isten iránti engedetlenség mindig zsákutcába vezet. Teljesen reménytelennek tűnik a helyzete, amelybe saját hibájából került és Ninivében is olyan emberekkel kell találkoznia, akik saját magukat juttatták olyan mélyre, ahonnan úgy tűnik, már nincs kiút.
Jónás újra és újra megtanulja, hogy Isten még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben is tud segíteni. Megtapasztalja, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Megérti – talán először igazán szívből jövően – Isten szándékát, így még hitelesebben tud reményt adni a reménytelenségben élőknek. Isten nem felejtkezett el Jónásról és nem mondott le róla. Ha felismerjük és bevalljuk saját kudarcunkat, és minden bizalmunkat Istenbe helyezzük, akkor – Jónáshoz hasonlóan – igazi csodát élhetünk át. A hal, Isten parancsára, kiveti Jónást, aki így újra kezdheti életét!
Szerző: Marcus Majonica (lebenistmehr.de)
