„Megrepedt nádszálat nem tör el, füstölgő mécsest nem olt ki…”
(Máté evangéliuma 12,20a)
Eddigi életem folyamán egyszer már megadatott az a lehetőség, hogy egészen új autót vásároljak – egy családi egyterűt, amolyan „személyszállító kisteherautót”. Igazán különleges érzés volt egy olyan kocsiba beszállni, amivel én megyek először, mint tulajdonos – pedig 40 éves voltam abban az évben…
A vásárlásnak viszont voltak kötött feltételei, s ezek között az is szerepelt, hogy az autót kötelező szervizbe hordani. Gondoltam magamban: elég vicces lenne, ha a használt autóm után éppen az újat kellene szervizelni – de azért betartottam a kötelező előírást, s vittem hűséggel. Nem volt soha semmi gond vele, csak a kötelező dolgokat kellett elvégezni. De azokat rendszeresen! Mert a nagyobb bajokat, a súlyosabb problémákat a rendszeres felülvizsgálat segíthet megelőzni! Nem mondom, hogy ez minden esetben megállja a helyét, de azt merem állítani, hogy sokkal kisebb az esélye a váratlan meghibásodásnak, ha rendszeresen szakember vizsgálja át a járművet.
Pont ugyanígy van az egészségünkkel, különféle gépekkel, berendezésekkel, rendszerekkel is. És ez lenne a legjobb az Egyháznak is – a rendszeres felülvizsgálat!
Mert nem biztos, hogy mindig nagy a baj; van olyan, hogy csak a kötelező dolgokat kell megtenni a zavartalan, üzembiztos működéshez, de ha azokat elmulasztjuk, nem szabad csodálkozni a komolyabb hibák megjelenésén!
500 évvel ezelőttig az Egyház működésében nem sok gondot fordítottak a rendszeres felülvizsgálatra. Megvoltak ennek a történelmi, a rendszer működésében rejlő okai – és az alapfeltevésünk egyáltalán nem lehet a szándékolt hanyagság! Sokkal inkább azt vélem, hogy úgy működött az intézményes egyház, mint sokszor a mai ember: amíg megy, amíg nem füstöl nagyon, amíg nem fáj napokon keresztül, addig olyan nagy baj biztosan nincs, ha meg van, akkor hátha elmúlik. (A férfiak tudják, miről beszélek…) Ezzel a metódussal csak az a baj, hogy „túltolja”, túlhordja a bajokat, s már akkor sem mer orvoshoz fordulni, amikor észreveszi, hogy segítség kell.
Éppen ezért tartom csodának – csoda=Istennek a javunkra történő beavatkozása –, hogy voltak olyanok, akik észrevették, és szóvá is tették a felülvizsgálat időszerű voltát! Persze, soha nincs könnyű dolga annak, aki szólásra nyitja a száját, mert egy nagy rendszerben igen gyakran azt tartják „hibás alkatrésznek”, aki máshogy látja a dolgokat. Csodálom azt a bátorságot, amivel a Szentlélek Isten hozzányúlt a repedező nádszálhoz, az Ő Egyházához – mert látta, mert tudta, hogy ez az érintés, ez a „nagyszervíz” nem fogja összetörni azt! Sőt, épp ellenkezőleg: segít, hogy a füstölgő mécses ne füstöljön, kormoljon, fullasszon, hanem újra fényt adjon, ezzel pedig utat mutasson – ahogyan arra hívatott is az Egyház a maga mécses-fényével ebben a világban!
A reformáció nem emberi szándék miatt történt – végképpen nem jó vagy rossz emberi szándék miatt! Reformáció azért történt, és azért történik folyamatosan, mert a helyes működéshez elengedhetetlen a rendszeres felülvizsgálat! És ehhez a gépkönyv nem más, mint Isten kijelentett Igéje, a Szentírás!
Isten akarata nem változik – de a világ, amiben azt meg kell cselekednie minden kor keresztyén emberének, az emberi közösség, a kulturális meghatározottság, az ideológiai összetevők folyamatos változásban vannak. Lehetetlen, hogy egy folyamatosan változó világban épp az Egyház maradjon változatlan – mert akkor hamar elavulttá válik. Ugyanakkor lehetetlen az is, hogy a világ változása közepette megváltozzon Isten üdvözítő jó szándéka az emberekre nézve! Ezt a kettőt pedig lehetetlen összehangolni, ha időről-időre nem vizsgáljuk meg, hogyan mondjuk el, hogyan tegyük hallhatóvá, hogyan tegyük elérhetővé az üdvösség örömhírét! A motor ugyanaz marad, de a szűrők, a kenést biztosító anyagok, a tömítések, a fékerőt adó tárcsák és betétek, az úton maradást biztosító, időjárásnak, évszaknak megfelelő abroncsok bizony, újra és újra vizsgálat tárgyát kell, hogy képezzék!
A reformáció nem azt jelenti, hogy valami újat kell kitalálni, valami olyat mondani, amit eddig még soha senki nem mondott, nem hallott! A reformáció azt jelenti, hogy ugyanazt mondom, amit ezredévek óta üzen az Isten – csak úgy, hogy az a mai embert kíváncsivá tegye, hogy elgondolkoztassa, hogy szíven találja, hogy a mai nyelven, a mai körülmények között érthető legyen azoknak, akiket Isten szeretne egy alapos nagyszerviz után közúti forgalomba bocsátani.
Nagy József,
a Nyíregyháza-Örökösföldi Református Egyházközség lelkipásztorának írása.
(Fotók: illusztráció, forrás: pexels.com)
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!