Valójában minden rózsa tövisek nélküli. Sokak kedvenc virágjának szárán ugyanis tüskék sorakoznak. „Tüske vagy tövis, mindegy. Nekem fáj, és kész!” – gondolhatjuk. Mégsem csak a botanikusok témája a tövis és tüske közti különbségtétel: nekünk is jól jöhet ez az ismeret. A tüske felületi képződmény. Le is pattintható anélkül, hogy maga a szár sérülne. A tövis mélyebben gyökerezik, a növény belső lényege türemkedik elő igen kellemetlen formában.
Ismerek ügyintézőt, aki bizony tüskés. Ha lehet, másik ablakhoz állok. Azért beszél szúrósan, mert valójában elege van a munkájából és belőlünk, emberekből. Fáradt; megfázott; nem megy az iskola a gyereknek – ezek az élet „felületi problémái”. Ugyanakkor ismerek olyan embert is, akinek hasonlóan kellemetlen a stílusa, de tövisesnek nevezem. A múlt terhei, súlyos kisebbrendűség, állandó bizonyítási kényszer gyötrik lénye legmélyén. Önmagát elviselnie is súlyos teher. Hogyan is lehetne kedves és segítőkész? Az ilyen tövises személyiség sokkal inkább irgalomra indít.
A szurkálósdi „tömegsporttá” nőtte ki magát. Éles nyelv és kések a tekintetben: mennyi szenvedést okozunk egymásnak! Miközben a sebeinket kezeljük, ne a visszaszúrást tervezgessük! Nem, ettől nem leszünk gyengébbek! Jézus, akinek módja és oka is lett volna az önvédelemre és szópárbajokra, legtöbbször kihagyta ezeket a lehetőségeket. Megválogatta a kemény viszontválasz néhány alkalmát, és akkor sem magát védte, hanem mennyei Atyját és az ő igazságát. Az Őt ért bántások mögött sem csupán felszínes tüskéket, hanem a mélyen gyökerező töviseket látta az emberi szívekben: örökölt rossz hajlamokat, belénk ivódott hazugságokat, sötét indulatokat, gyötrő belső kínlódásokat: az Istentől elszakadt lét egész nyomorúságát.
Jézust mindez irgalomra indította, és közösséget vállalt az Istentől elvadult emberrel – miközben töviseinket koronaként elhordozta. Nekünk pedig kínálja önmagát – meglepő válaszreakcióival együtt. Ne akard Jézust utánozni. Nem leszel sikeres. Inkább kösd össze Vele az életedet, engedd, hogy Ő formáljon, és magad is meglepődsz, amikor először sajnálsz meg egy fullánknyelvű embert.
A szeretet … nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
Pál 1. levele a korithusiakhoz 13,5
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!