Meglepődve olvastam a Wall Street Journal december 5-i internetes kiadásának „Vélemény” rovatában egy amerikai pszichológusnő, Erica Komisar írását, amelyben megosztotta a gyerekneveléssel kapcsolatos tapasztalatait és véleményét, tőle függetlenül született kutatási eredményekkel ötvözve. Azért volt ez különösen szívbe markoló, mert az Istenbe vetett hittel kapcsolatos kérdésekről olvastam váratlanul egy olyan oldalon és olyan valaki tollából, amire egyáltalán nem számítottam. Ez a cikk a pszichológusnő írása alapján született. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe.

2018-ban az American Journal of Epidemiology egy tanulmányt tett közzé arról, hogyan befolyásolja egy ember mentális egészségét, ha vallást gyakorló családban nő fel. A Harvard Egyetem kutatói 5000 személyt kísértek hosszú időn keresztül, figyelembe véve a szociodemográfiai jellemzőket, valamint az anyák egészségi állapotát is, hogy kiderítsék, milyen hatást fejt ki az egyénre a vallással kapcsolatos tevékenységekben, szertartásokban való részvétel.

Az eredmény? Azok a gyerekek, tinédzserek, akik hetente legalább egyszer istentiszteleten vettek részt, jobb pszichológiai egészségnek örvendtek, a mentális betegségek kockázata pedig náluk alacsonyabb volt. Összefüggést fedeztek fel a heti rendszeres részvétel, valamint az önkénes munka, a küldetés érzésének megtapasztalása, a megbocsátás, az alacsonyabb droghasználati kockázat és a később elkezdett szexuális tevékenység között.

 

Mekkora tragédia ezek után, hogy az Egyesült Államokban, a Gallup Intézet 2019-es felmérése szerint, 20 százalékkal csökkent a templomi szertartásokon résztvevők száma. 2018-ban az American Family Survey adatai azt mutatták, hogy a 30 év alatti felnőttek csaknem fele semmilyen vallást nem követ.

A nihilizmus melegágya a szorongásnak, a depressziónak. Túlértékeltük a “ragaszkodjunk a realitáshoz” gondolkozást. A mindenható és irányt adó Istenben való hit, különösen, ha “nehézzé válik az élet”, a legjobb támogatás, amit a gyermekeknek adhatunk a minket körülvevő, egyre pesszimistább világban.

A mentális egészség szempontjából ez csak az egyik ok, amiért a hitet tovább kell adni a gyermeknek. A másik például a halállal való találkozás, talán egy féltett családtag halála, amely egy egész életet felforgató tragédia lehet a gyermek számára. Megmagyarázni a traumát azzal, hogy porrá leszünk, és ezzel vége talán néhány felnőttnek nem okoz problémát, de a gyermekeknek és tinédzsereknek semmiképpen sem oltalom. A szétszakadt családok, a figyelmetlen, túlterhelt szülők, az iskolai vérengzések, és a globális felmelegedés rémületével megterhelt fiatalok életében a mindennapi feladatokkal való megküzdésben hatalmas segítség az Istenbe vetett hit.

Gyakran megkérdezik a pszichológusi rendelőmben, vajon hogyan tehetem a gyerekemet hálássá, empatikussá? Ezek az erények megtalálhatók a vallásban. A keresztény és a zsidó hagyományokban központi szerepet játszik a közösség, a közvetlen környezet és a nagyobb léptékű közösség iránti elköteleződés is. Ezzel összefüggésben gyakoriak a közösségért végzett önkéntes munkák.

A vallás hálára ösztönöz, gyengítve a „nekem jár” gondolkodást, növelve az empátiát a rászorulók felé. Ezek az erős karakter építőkövei, továbbá védenek a depresszió és a szorongás kialakulásával szemben.

Az individualista, nárcisztikus, magányos társadalomban a vallás meglehetősen ritka, természetes közösséget kínál a gyermek számára. Például a keresztény és zsidó közösségek nemcsak az együtt megfőzött ebédről, az árvák meglátogatásáról, hanem az összetartozásról is szólnak. Sok ember énekel és imádkozik felszabadultan egy közösségben, ami erős védőpajzsként szolgálhat a modern kultúra ürességével szemben. Ma sokkal fontosabbak ezek a tapasztalatok, mint valaha. Egy-egy fiatalnak száz és száz „barátja” lehet a virtuális világban, de csak kevés a valóságban. A szülők fizikailag és lelkileg is nyomás alatt élnek és képtelenek sok esetben enyhíteni a gyermekeik fájdalmát.
A vallás a gyakorlatban tudja megtanítani a gyerekeknek a figyelmességet, hogy mit jelent egy helyzetben a teljes fizikai és szellemi jelenlét, amely szükséges a mentális egészséghez. Mindegy milyen aktívak voltak egész nap, a gyerekeim megtanulták, hogy amikor belépnek a templomba, a testüket és lelküket meg kell tanulniuk lenyugtatni és pihentetni. Noha sokat panaszkodtak, mégis kifejlesztették az önfegyelmezés és lenyugtatás képességét, ha túlterheltek.

Ma az Egyesült Államok egy versengő, félelmetes, stresszel telített hely, amely eszményíti a perfekcionizmust, a materializmust, az önzést, a virtuális kapcsolatokat a valóságosak rovására. A vallás a legmegfelelőbb bástya ezekkel szemben. A hit és annak gyakorlása meggyökerezteti a lélekben a kedvességet, az együttérzést, a hálát, a nagyvonalúságot és a valódi kapcsolatok iránti belső igényt.
Hogy gyakorolják-e majd a hitüket a gyermekek, ha felnőnek? Szülőként nem tudjuk ezt irányítani. De amit megtanultak gyerekkorban, az egész életükben hasznos lesz a számukra.

Az ajánlót írta és a szöveget fordította: Weberné Zsikai Mária