„Nézzétek a liliomokat!… mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.” (Lukács evangéliuma 12,27). E gyengéd bátorítás az Újszövetség egyik legismertebb szakaszából való. Lelkesít, és mégis motoszkál bennem egy kérdés: hogyan hasonlítható a virág a ruhához, élőlény a kézzel készült tárgyhoz? Milyen szempont alapján mérte össze Jézus a kettőt? Mi a közös a liliomban és a bíborköntösben?
Chile legnagyobb sivatagában homokdűnék sorát borítja több ezer tonna eldobott vagy eladhatatlan ruha. Az elképesztő, világunkat másutt is terhelő textilözön egyik kulcsa – az üzleten kívül – az önismeretünk formálódása, vagy épp hiánya lehet. Ahogy alakulunk külsőleg-belsőleg, alakul a ruhatárunk is.
Az öltözetünk üzen arról is, milyenek vagyunk, hová tartozunk. Az is szaporítja a vállfáinkat, hogy a „Jól érzem magam benne” és a „Jó benyomást keltek” ritkán jelenti ugyanazt a ruhadarabot. Vajon Salamonnak volt-e olyan „szabadidőruhája”, amelyben azt érezhette: most önmagam lehetek, és nem „őméltósága”?
A liliomok nem kérdezik: szép legyek vagy kényelmes? Tökéletes, rugalmas eleganciával hajladoznak a szélben; nem is értik a problémát: ők liliomok mindenestől, kívül-belül. Éjjel is, nappal is. Sőt, a föld alatt is, hagyma formájukban.
Mi köze a ruházatomnak a virágokhoz? Kérdésemre Jézus visszakérdez: az vagy-e belül, aminek látszol kívül? Ez sosem megy ki a divatból! Semmi nem olyan szép, mint a hitelesség. Jézus tökéletesen megélte ezt: szavai és tette, gondolkozása és viselkedése teljes összhangban voltak. Ő Ember és Isten: gyermekként és felnőve, népszerűen és kicsúfolva, derűsen és zokogva, a földön – ég és föld között – és a mennyben, régen és ma.
Követőinek pedig ezt a parancsot adja: „Öltözzétek fel az új embert…!” (Pál levele az efezusiakhoz 4, 24) Mégiscsak maskara a hívő élet? Nem! Ha nincs új, jézusi természetünk, csak külső máz a vallás. De ha szívünk lett mássá, az belülről kifelé formál minket. Ezt jelenti a felöltözés. Jézus természete bennünk – egy fokozatosan előtörő új, isteni identitás. Olyan formában, amely gazdag áldás a földnek, és nem soktonnányi teher.
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”
(Sámuel első könyve 16,7 c)
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!