Sok ember a „bűn” vagy a „vétkezni” szavak alatt azt érti, amikor valaki örömét leli olyasmiben, amely valójában tilos. Sokak szerint a „tiltott gyümölcs mindig édesebb”, azonban még az is rögtön elveszíti vonzerejét, ha „feloldják” a tilalmat. Unalmas mindig jónak lenni. Egy kis rosszaság megfűszerezi az életet, hogy ne legyen mindig olyan egyhangú. A legtöbben legalábbis így gondolják. A Biblia azonban másképp értelmezi a „bűn” fogalmát: halálos betegségként jellemzi, amely minden embert megfertőz, és amelynek végső stádiuma a halál.
De amint valaki észreveszi magán a halálos baj tüneteit, nem kell többé aggódnia, hiszen van „orvosa”: Jézus Krisztus! A Biblia egyértelműen rámutat, hogy
Jézus csak azokat mentheti meg, akik a „bűnre” nem az élet fűszereként tekintenek, hanem az életüket tönkre tévő betegségnek tartják.
„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mk 2,17) – mondta maga Jézus Krisztus. Tehát aki igaznak tartja magát, mert azt hiszi, hogy nem követett el bűnt, vagy csak „kis” bűnöket követett el, az éppen ezzel a hozzáállásával vétkezik leginkább, azáltal, hogy becsapja magát. Sőt, ezzel azt állítja, hogy Isten nem mond igazat, amikor minden embert bűnösnek nevez! (vö. 1. János 1,10: „Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje”). Blaise Pascal (1623-1662) francia matematikus és filozófus találóan fogalmazta meg ezt az igazságot, amikor azt mondta: „Csak kétféle ember létezik: az igazak, akik bűnösnek tartják magukat – és a bűnösök, akik igaznak tartják magukat”. (Gunter Seibert, lebenistmehr.de)