Előttünk rajzolódik egy új esztendő mintázata. Főbb motívumai jó reménységgel sejthetők: az évszakok ismert jegyei, az események, a feladatok sokadjára ismétlődnek. Mégsem tekinthetjük kisiskolás sormintának az évek egymásutánját. Akárhány év is van mögöttünk, nem dőlhetünk hátra: „Megy ez!” Az időnek ez a ciklikussága, mintázata gyakorlásra serkent, edz és formál minket. Gyakorlunk is: sokan a feszes napi rutin mesterei, mások az ötletszerűséget emelik művészi szintre. Ha új dologba fognánk, a motorikus emlékezet segít abban, hogy január végére már életünk részévé váljon mindaz, amit az év első napján elkezdtünk és naponta ismétlünk. Az izommemóriánkra hagyatkozva készségszintre léphet minden sokszor ismételt mozdulat. De vajon ennyi lenne csupán az élet nagy gyakorlatsora?
Saját kitartásunkkal, gyakorlással „mesteri” szintre fejleszthetjük életünk részleteit, de vajon az élet mesterei leszünk-e ettől? A Biblia más útra hív: ne csupán mesterré akarjunk lenni, legyünk a Mesteré, Jézusé! A gyakorlással szerzett mesterségünk avul, képességünk kopik – de amit Jézussal járva Tőle tanulunk, az kiteljesedik. Nem önképzésünk plusz erőforrása Ő, hanem saját, izgalmas, átfogó terveibe hív és avat be minket. Nem mesterré avat, hanem boldog tanítvánnyá!
Hol marad helye a gyakorlásnak? „Gyakorold magad a kegyességben!” – írja Pál apostol fiatal munkatársának (1Timóteus 4,7). S ha a „kegyesség” idegenül, vagy taszítóan csengene: nem más az, mint Isten tisztelete, hatalmának elismerése, rászorultságom felismerése, szeretetének méltatlan, de boldog élvezete és megosztása másokkal. Megéri gyakorolni, hisz Pál így folytatja: „…a kegyesség mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.” Kit ne hozna lázba a jövő ígérete? Isten jelenléte, szeretete, átformáló ereje átjárja a porcikáinkat. Ha pedig egyszer végleg kiesnek kezünkből a dolgok, az örök „új teremtésben” lesz majd új kezünk is új, megunhatatlan gyakorlatokhoz. Addig pedig bízzunk Isten hűségében, Aki ezt ígérte: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.” (1Mózes 8,22)
Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.
(Ézsaiás könyve 48,17)
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!