Advent, latin eredetű szó, magyarul eljövetelt jelent. Valaki eljön valakihez. Valaki, a nagybetűs Valaki, aki teljessé teszi az életet. Így vár a lány vagy a fiú a „nagy Ő”-re, akiben megérkezik élete párja. Valakire, aki azt adja, azt hozza, azt tudja és mondja, amire szükség van. Valakire, akinek jó társává lenni és aki igazán a társam lesz. Valakire, akivel ha találkozom, a találkozásból semmi nem hiányzik. Ha szomorúan is, de tudomásul kell vennem, hogy földi életünk minden találkozásában benne van az elválás lehetősége, fájdalma. Mégis várunk Valakire, akitől nem kell elbúcsúzni, aki eljön, és akivel a találkozás és a vele való együttlét teljessé teszi az életet. Olyan találkozásra várunk, amiből nem hiányzik semmi. Létezik ilyen?
Eljövetel. Amikor valaki egy tányér levessel odalép egy koldushoz, ez a találkozás az ő számára az életet jelentheti, de csak ideig való megoldást hoz. Amikor eljönnek meglátogatni a rokonok a beteget, az is hoz felüdülést. Betegek mondják, hogy a kórházban a legtöbbük nem a betegségtől szenved leginkább, hanem attól, hogy senki nem jön el hozzá látogatni. Volt, akinek karácsonyra futárral küldtek a gyerekei csomagot 20 kilométeren belüli távolságról, mert a karácsonyi parti miatt nem értek rá elmenni meglátogatni.
Sokan várnak ma is. Várnak, hogy valaki meghallgassa, megszólítsa őket, melléjük üljön. Várnak az emberre. Várnak valakire, aki törődik velük. Akinek nem „normatívát” jelentenek, nem a mindennapi munka részei, hanem arra várnak, hogy jöjjön egy ember, aki törődik velük. Nagyon sok beszélgetésben van adventi élményem: jó megérkezni olyan emberhez, aki várt az „emberre”.
A teremtett világ is vár az emberre. Sokáig nem értettem, miért advent jut eszembe, amikor egy elhagyott telket, lakatlan házat, gazzal benőtt udvart látok. Elképzelem, ahogyan a lakatlan ház szenved attól, hogy nincs lakója, nincs, aki odafigyeljen rá, nincs, aki gondoskodjon róla. Egy gondozatlan telek várja a gazdát, aki kézbe veszi, kitakarítja. A szőlőtő várja a gazdát, hogy jöjjön a metsző ollóval, megtisztítsa megszépítse.
A Biblia azt írja, hogy a világ várja Isten fiai megjelenését. Várja azokat, akik nélkül élhetetlen az élet. Várja a világosság fiait, akik világosan fogalmaznak, akik egyértelműen beszélnek, akik a mindennapi hazugságok világában igazat mondanak, akik a reményvesztett és beletörődött emberek között remélnek és hisznek. Akik nem csak a saját maguk, hanem Isten lehetőségeivel is számolnak.
Vár a világ a békére, arra, aki békét szerez. Amikor ezeket a sorokat írom, a hírek egyre fenyegetőbbek, mintha a béke egyre távolabb lenne.
Várunk valakire, aki elhozza azt, amire szükségünk van. A Biblia azt mondja, hogy ez a valaki nem más, mint Jézus, és hogy mindnyájunknak Rá van szükségünk. Ő az, akiben az Isten emberré lesz, és akiben, Isten a „mi emberünk” is lesz, aki közel jön hozzánk. Ő az, akiben Isten megmutatja, mennyire szeret.
Vár a világ az emberre és Isten Jézusban emberként jött el. Eljött, akit az Ószövetség népe várt. Mi ma azt a Jézust várjuk, aki egyszer már eljött. Isten igazat mondott, beteljesítette, ami megigért, elküldte a Fiát értünk, aki nem csak odalép hozzánk, nem csak törődik velünk, hanem megszerezte számunkra a bűnbocsánatot és az örök életet. Hatalmas örömhír ez! A megváltást, a mi szabadításunk nagy művét elvégző Jézust várjuk vissza, akiben Isten a mi Atyánk lett.
Várjuk Őt, akiben Isten nem csak a mi emberünk, hanem a mi Istenünk is akar lenni, Aki bűneink bocsánatát és életünk megoldását kínálja. Várjuk Őt, Aki – ha megérkezik az életünkbe – odaállít bennünket egymás mellé. Kinyitja a szívünket mások felé, hogy „emberei” legyünk azoknak, akik még Jézus nélkül járnak, és hogy továbbadjuk az örömhírt: Jézus az, akit – tudva, vagy nem tudva – mindannyian várunk! Ő meg akar érkezni hozzánk ma is, és egyszer eljön szemmel láthatóan is. Mi pedig megérkezünk Hozzá, végleg és teljesen.
–Székely Zsolt Ferenc–
Budapest-Klapka téri Református Egyházközség
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!