Amikor vendégeket várunk, a gyerekek mindig türelmetlenül leskelődnek az ablaknál, várva, hogy mikor érkeznek meg végre. Természetesen én is örülök a látogatóknak, azonban a készülődéssel járó stressz bennem gyakran felülírja az örömteli várakozást: a házat ki kell takarítanom, és még számos dolgot be kell fejeznem, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát. Pedig tudom, vendégeim attól érzik igazán jól magukat, ha tudják, hogy szívesen látjuk őket. Hiszen ki szeretne olyan ünnepségen részt venni, ahol a házigazda számára teher a készülődés?

Advent a várakozásról is szól. A gyerekek várják a Karácsonyt, a nagy napot a feldíszített fával és a sok ajándékkal. Mi, felnőttek, pedig várjuk, hogy vége legyen az ünnepnek és magunk mögött hagyjuk a vele járó sok tennivalót.

Pedig a vendég, akit várunk, valójában Jézus, a világ Megváltója.

Vajon Ő azt szeretné, hogy idegeskedjünk és azt kívánjuk, bárcsak kicsit később jönne, hogy legyen időnk mindent befejezni? Fel tudunk egyáltalán készülni valaha az Ő fogadására?

Amikor Jézus közénk jött a földre, a világ nem állt készen a fogadására. Az első látogatói pásztorok voltak, akiknek nem volt pénzük ajándékot venni az újszülöttnek. Mégis siettek, hogy lássák a Megváltót. Jézus ma is hívja azokat, akik szeretnének vele találkozni, és akik felismerték, hogy valójában semmijük sincs számára. Éppen ezért úgy jönnek hozzá, ahogy vannak.
(Anna Paschke, lebenistmehr.de)

    Elfogadom az Adatkezelési tájékoztatóban foglaltakat.