Amikor vendégeket várunk, a gyerekek mindig türelmetlenül leskelődnek az ablaknál, várva, hogy mikor érkeznek meg végre. Természetesen én is örülök a látogatóknak, azonban a készülődéssel járó stressz bennem gyakran felülírja az örömteli várakozást: a házat ki kell takarítanom, és még számos dolgot be kell fejeznem, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát. Pedig tudom, vendégeim attól érzik igazán jól magukat, ha tudják, hogy szívesen látjuk őket. Hiszen ki szeretne olyan ünnepségen részt venni, ahol a házigazda számára teher a készülődés?
Advent a várakozásról is szól. A gyerekek várják a Karácsonyt, a nagy napot a feldíszített fával és a sok ajándékkal. Mi, felnőttek, pedig várjuk, hogy vége legyen az ünnepnek és magunk mögött hagyjuk a vele járó sok tennivalót.
Pedig a vendég, akit várunk, valójában Jézus, a világ Megváltója.
Vajon Ő azt szeretné, hogy idegeskedjünk és azt kívánjuk, bárcsak kicsit később jönne, hogy legyen időnk mindent befejezni? Fel tudunk egyáltalán készülni valaha az Ő fogadására?
