„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”
(Ézsaiás próféta könyve 55,6)
Ádvent második vasárnapja van, és ezzel immár egy hete hivatalosan is elkezdődött a Karácsonyra hangolódás időszaka. Többekkel beszélgetve megerősítést nyert számomra, hogy nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, mintha valóban egyre gyorsabban telne az idő. Mintha nemrég lett volna csak vége a nyárnak, és kezdődött volna el az iskolaév, és máris újra Karácsony közelében vagyunk. Csak úgy szalad az idő!
Amikor gyerek voltam, akkor inkább azt éltem meg, hogy főleg Karácsony előtt nagyon lelassult az idő folyása. Ahogy egyre jobban vártam a Szenteste eljöttét, hogy végre felbonthassam az ajándékokat, egyre hosszabbak voltak a napok, és az ádventi várakozás szinte végtelennek tűnt. Ezzel szemben most inkább azt nehéz megtalálnom, hogy hogyan is hangolódhatnék rá igazán az ünnepre még azelőtt, hogy máris magam mögött hagynám. Most inkább lassítani kéne az időt, hogy igazán átélhessem az ünnepi napokat, heteket, pillanatokat.
A Biblia őszinte könyv. Sok helyen beszél arról, hogy az idő milyen sebesen el tud száguldani felettünk. Ezért hangsúlyozza olyan sokszor azt is, hogy tudatosan oda kell figyelnünk arra, hogy jól használjuk ki az időnket. A legfontosabb pedig, amit a rendelkezésünkre álló idő alatt meg kell tennünk, hogy megismerjük a Teremtőnket.
Ézsaiás próféta is figyelmeztette a rábízottakat, hogy addig keressék Istent, amíg még van idejük és lehetőségük ezt megtenni: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”
Ha pedig ez a felszólítás Ádventben hangzik felénk, akkor az különösen is az idő gyors múlására hívja fel a figyelmünket! Hiszen most, Ádventben, Karácsony megünneplésére készülve, Karácsony üzenete kezd egyre erőteljesebben visszhangozni a lelkünkben: az Isten eljött közénk! Az Isten Fia emberré lett értünk, és egy kicsi, jászolban fekvő csecsemőként megjelent közöttünk. A láthatatlan Isten végre láthatóvá lett! A sokak számára titokzatos és távoli Isten végre egész közel jött hozzánk, és megismerhetővé tette magát számunkra!
Ennek a csodának az ünneplésére igyekszünk most felkészülni lélekben, de amíg mi még a készülődésünk eleje felé tartunk csupán, ez az Ézsaiás prófétától származó felszólítás máris arra fordítja a tekintetünket, hogy Isten nem mindig marad megtalálható a számunkra! Hogy az az Isten, aki Jézusban közénk jött, nem mindig marad elérhető közelségben! Mintha nem csak gyorsan érkezne hozzánk a Karácsony, hanem minden örömüzenetével együtt hamar el is múlna.
Pedig nem erről van szó! A Karácsony ugyan elmúlik, de az az Isten, aki Jézusban eljött hozzánk, és megismertette magát velünk, az övéivel marad a világ végezetéig! Nem Ő rejtőzik el, és nem Ő távolodik el tőlünk. A veszély abban van, hogy a lehetőség zárul be, ha mi nem élünk vele, hogy megismerjük Őt! Ha mi nem értékeljük a csodát, hogy a Teremtőnk eljött hozzánk, sőt meg is váltott minket – hogy örökre az Övéi legyünk, és örökké élhessünk Vele!
Most megtalálható számunkra, és most közel van hozzánk! De ahhoz, hogy igazán megismerjük, nekünk is keresnünk kell Őt. Nem csak az ajándékokat majd a fa alatt, hanem az élő Urat is minden külső csillogás és felhajtás mögött! Amíg megtalálható számunkra, és amíg közel van hozzánk is – amíg ebben a gyorsan röpülő időben le nem járnak a földi életünk napjai.
Tegyük hát ezt! Keressük az Urat, amíg megtalálható számunkra, hiszen eljött közénk és eljött értünk! És hívjuk segítségül Őt, hogy mentsen meg a bűneinkből és az elveszettségünkből, a nélküle élt életünk hiábavalóságából, amíg még közel van hozzánk! Mert Ő a Mennyből eljött értünk a földre, hogy minket a földről majd a Mennybe vihessen.
Ámen!
Dobó Dániel,
az Őrimagyarósdi Evangélikus Egyházközség lelkipásztora
Kérdésed merült föl valamivel kapcsolatban? Elmondanád a véleményed? Írj nekünk, válaszolunk! Üzenetedet senki nem fogja látni, csak mi!