A koronavírus járvány következményeként voltak, akik megszállott hírolvasókká váltak. Az újságokban naponta közölték a frissített esetszámokat, szakértők nyilatkoztak és értékelték a helyzetet, laikusok szólaltak meg, beszámolókat lehetett olvasni a külföldi helyzetről. Sokan rengeteg időt és energiát fektettek abba, hogy rendelkezésükre álljon a lehető legtöbb információ a vírusról.

A krízishelyzetet leszámítva is vannak, akik szeretnek jól értesültek lenni a világ dolgaival kapcsolatban. Annyi minden történik a politikában és a társadalomban, hogy mindig van valami, amiben el lehet merülni. Miért érzi olyan sok ember fontosnak a gyakori hírolvasást? Valóban csak tájékozottak szeretnénk lenni?

Ha őszinte akarok lenni, az állandó hírfogyasztásom egyfajta menekülési stratégia: a saját feladataimmal és a mindennapi kihívásokkal való foglalkozás helyett távolabbi dolgokban merülök el. Ahelyett, hogy a körülöttem élő emberekkel ápolnám a kapcsolatot, olyanokról olvasok, akikkel soha nem fogok találkozni. Az Istennel való megnyugvás helyett a legfrissebb hírekkel és videókkal próbálom lefoglalni magam.

Pedig keresztyénként mindig biztos lehetek abban, hogy nincs szükség az ilyen menekülési technikákra. Istentől kapott ajándék, hogy biztosak lehetünk feladatainkban.

Nem kell mások életének fordulatos eseményeivel feldobnunk a napjainkat, hiszen az Istennel közös történetünk sokkal izgalmasabb.

Ettől függetlenül természetesen imával és együttérzéssel figyelhetjük a világ eseményeit is. Ehhez azonban nincs szükség arra, hogy a hírolvasás passzív tevékenységével üssük el értékes időnket.
(Sebastian Lüling, lebenistmehr.de)